Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

MŰHELY - MAJDAN JÁNOS: Baranya első vicinálisa (A dráva-völgyi helyiérdekű vasút)

a belügyminiszter vagy a közigazgatási bíróság nem döntött a vitatott kérdésben. Karancs község határozata megjárta valamennyi döntési fórumot, melyek bemutatása felvillantja az önkormányzat különböző szintjeit. „Karancs község képviselő testülete 1899. évi deczember hó 26-án tartott ülésében 66. sz. a 13 szavazattal 9 ellenében elhatározta, hogy... (a) tervezett p.monostor kiskőszegi h. érdekű vasút létesítéséhez 15 000 frttal törzsrészvények ellenében hozzájárult, és ezzel 15 000 frtot 50 évi törlesztésre kölcsön veszi. . ."

3 A kivitelezést támogató tizenhárom szavazó között ott volt Elvers Rudolf „előmunkálati engedélyes", kinek jelenlétét nehezményezte a Varga József által vezetett fellebbezők csoportja. A községi vitát a megyegyűlésnek kellett lezárni, mint fellebbviteli fórumnak. Az alispán részletesen tájékozódott a vitatott kérdésről, melynek során március folyamán írásban mondott véleményt a kérdésről a dárdai főszolgabíró és a megyei tiszti ügyész. A főszolgabíró megvizsgálta az ügyet és jelentette, „hogy fellebbezők beadványában leginkább általános szólamok, de nyomós érvek felhozva nincsenek, kivéve azon alaki szempontból eldöntést alá veendő azon körülményt, hogy vasútengedélyes a neheztelt határozat hozatala alkalmával szavazott. Kétséget nem szenved, hogy illető... nem szavazhatott volna", de Elvers Rudolf voksát nem számítva „a képviselőtestület többsége önelhatározásából a törzsrészvények jegyzése mellett foglalt állást". A főszolgabíró megállapítása szerint „e határozat törvényhatósági jóváhagyása egyébként törvényes akadályba nem ütközik".

4 Néhány nappal később a megye tiszti főügyésze ezzel ellentétes véleményt nyújtott be, miszerint Elvers „az 1886. 22. t. c. 57. §-ának világos és ellentmondást nem tűrő rendelkezése szerint mint eminenter érdekelt felé az ügy tárgyalásában és a szavazásban részt nem vehetett volna".

5 Ilyen okok miatt teljesen mellékes, hogy hányan szavaztak az építkezés mellett. A főügyész javaslata: „a megtámadott képviselőtestületi ülési határozatnak törvényes alaki kellék megsértése miatt feltétlen megsemmisítését" tartja elfogadhatónak. A júliusban megtartott megyei közgyűlés az utóbbi álláspontra helyezkedett és a község döntését „alaki szempontból megsemmisítette" .

6 Elvers Rudolf augusztusban fellebbezett a belügyminiszterhez és csokorba gyűjtötte ellenérveit.

7 „Tagadom azt, hogy én érdekelt fél vagyok... Igaz, hogy előmunkálati engedélyese vagyok a tervezett s szóban lévő vasútnak, de előmunkálati engedélyünkben határozottan ki van téve, hogy mi semmi jogot sem formálhatunk arra nézve, hogy a végleges engedélyt is elnyerjük." Másik érvként a főszolgabíró véleményét ismételte meg, miszerint az ő szavazata nélkül is elegendő támogatást kapott a vasút. A belügyi államtitkár aláírásával ellátott válaszlevél novemberben érkezett Pécsre, és Elvers Rudolfnak adott igazat.

8 A vármegyei döntést feloldotta, az eredeti szavazást tekintette végleges határozatnak és „a vármegye közönségét oda utasítom, hogy a szóban lévő ügyet leközelebb tartandó bizottsági közgyűlésében vegye érdemi tárgyalás alá". Egy hónappal később került újból napirendre az ügy,

9 amikor a megye állandó választmánya javaslatára a közgyűlés az eredeti községi képviselőtestületi döntést, „Varga József és társai karancsi lakosok fellebbezésének elutasításával jóváhagyja". A megváltozott megyei véleményben fontos szempont, hogy „Karancs községre nézve a h. é. vasút létesítése csak előnyös lenne ... a község pótadóját csak 7,7%-kal emelné és így az összes pótadó legfölebb 24—25%-ot tenne ki. . ." A sok fordulóban zajlott vitát egy esztendő alatt lezárták, s a minisztériumi döntés