Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

MŰHELY - MAJDAN JÁNOS: Baranya első vicinálisa (A dráva-völgyi helyiérdekű vasút)

sem húzódott sokáig. A vasút engedélyesei számolhattak Karancs község hozzájárulásával. Valamennyi érintett település törzsrészvény vásárlását a megyei közgyűlésnek jóvá kellett hagyni, nehogy a gazdasági háttér kevésnek bizonyuljon a vállalt kötelezettségek teljesítésekor. A legtöbb esetben minden ellenvetés és fellebbezés nélkül léptek életbe a képviselőtestületi döntések, vitatott körülmények között a fenti utat járták be az ügyiratok. Az építkezés körüli vitákkal egy időben ugyanez a vállalkozói kettős a vidék többi községét is vasúthoz kívánta juttatni. Ezen célból kértek és kaptak engedélyt a „Herczegszőllőstől Albertfalu irányában a m. kir. államvasutak Dárda állomásáig esetleg Laskafalu megállóhelyig vezetendő vonalra".

10 Két útirány volt és hosszas viták zajlottak az építkezésről, de az előmunkálati engedélyek egyetlen esztendőre szóltak. Minden lejárt engedélyt - ha fenntartották a vonal kivitelezési tervét - újból és újból meg kellett hosszabbítani. Egy ilyen miniszteri levél tudatja Baranya vármegye közönségével, hogy Elvers Rudolf és Horváth István nevére kiállított „előmunkálati engedély érvényét mindezen vonalakra nézve a lejárattól számítandó további egy év tartalmára meghosszabbítottam".

11 A folyamatosan meglévő engedély lehetővé tette az építés következő lépésének megtételét: a közigazgatási bejárást. A minisztérium értesítette 1902. november 12-én a megyét, hogy a terep megtekintését „Kelety Dénes műszaki tanácsos vezetése alatt egyidejűleg elrendeltem".

12 Mellékelték a tárgyalási sorrendet

13 és felkérték a megyét a szabályszerű kihirdetésre, „valamint az érdekelt magánosok és községek" értesítésére. A közigazgatási bejáráson az érdekelt személyek, települések, uradalmak, gyárak mellett a honvédség „az építészeti hivatal" és a közigazgatás képviseltette magát. A közigazgatás hivatalnoki karából különféle végzettségű és tudású tisztviselők kaphatták a megbízást a bejárásra. A tárgyalt vonal esetében a baranyavári járási főszolgabíró járta végig a tervezett vasút pályáját, melyről egy napidíj és útiköltségszámítás fennmaradt példánya tanúskodik. (A napi költségekre 8 koronát, a megtett útra kilométerenként 40 fillért fizettek ki a főszolgabírónak.)

14 A vicinális vonal tervét nagyvonalakban fölrajzolták, a pálya jövendő útvonalát bejárták, amikor mások is előmunkálati engedélyt kértek a minisztertől ugyanerre a területre. Dr. Képpich Gyula budapesti ügyvéd és Dessewffy Arisztid társa 1905 őszén indította el a Drávavölgyi h. é. vasútnak nevezett társulat szervezését. A miniszter úr úgy látta helyesnek, ha kéri az Államvasutak szakértőjének véleményét arról, hogy érdemes-e kiadnia másik engedélyt erre a területre. Jogilag nem zárta ki törvény az újabb engedély kibocsátását, de Hieronymi Károly kíváncsi volt a lehetséges forgalmi adatokra, és ezek birtokában óhajtott dönteni a beadvány sorsáról. így keletkezett egy 11 oldalas szakvélemény, melyet 1904. október 17-én kapott meg a miniszter.

15 Az elnökhelyettes aláírásával ellátott elemzés szerint „kétségtelen, hogy ez a Dunát a Drávával összekötő vonalvezetés, különösen a Baranyavár-Monostorig terjedő vonal, az áruknak az olcsóbb vízi útra való terhelését nagyban előmozdítaná". A vonal mentén „km-ként 692 lakos esvén a népesség a h. é. vasutakon tapasztalt átlagot meghaladja".

16 „Az áruforgalmat illetőleg azonban a jövedelmezőségi kilátások. .. nem mondhatók kedvezőnek".

17 Összegezésként megállapítja az elnökhelyettes, hogy a „Baranya Sellye-Barcs közötti vonalon... nézetünk szerint az előmunkálati engedély nem lenne megadható", míg a „baranyasellye-baranyavármonostori és kiskőszegi vonalak engedélyezése ellen ... nem lenne észrevételünk".

18 A kereskedelemügyi miniszter ponto-