Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

TANULMÁNYOK - F. FONT MÁRTA: Magyarország keleti politikája a 12-13. században

hadműveletekben. A két király-vezette akció is (1150. októberben és 1152-ben) az orosz szövetségessel együttműködésben történt. A többi esetben a magyarok jelenléte Izjaszlav katonai fölényét volt hivatott demonstrálni. A nagyfejedelem biztonságérzetét növelhette magyar szövetségese, aki kérésére minden alkalommal rendelkezésére állt. II. Géza részéről viszont Izjaszlav ügyének felkarolása a halics-bizánci vonallal való szembehelyezkedést fejezte ki. Ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy II. Géza csupán egy rövid időre kötelezte el magát Izjaszlav mellett úgy, hogy szakított régebbi szövetségesével, Haliccsal. 1152 után újabb hadjáratot nem vezetett, noha erre ígéretet tett. A visszafogottabb orosz politikának oka lehet, hogy Magyarország a kétfrontos harc vállalására hosszú időn át nem volt képes, hiszen a bizánci-magyar háborúk az 1153—55-ös években is folytatódtak. II/c. A KÉ harmadik, bővebb, a magyarokat érintő része az 1188-1190-es éveknél olvasható (PSZRL 11.659-667), ezúttal III. Béla (1172-1196) avatkozott be az orosz ügyekbe. A tudósítás bizonyosan halicsi eredetű. Az állásfoglalások azonban eltérnek abban a kérdésben, hogy a szóban forgó rész mikor került a KÉ textusába. Az egyik verzió szerint (LIHACSOV 1947. 431-433; RIBAKOV 1972.147-161) már a 12. század végén. Mások szerint (BEREZSKOV 1963. 183, 185, 204-205) 14. század eleji interpoláció, amely a KÉ-t és a 13. század végén keletkezett HVÉ-t egybemásoló krónikaíró keze nyomán került jelenlegi helyére. Berezskov kimutatta, hogy az 1188-1190-es évek eseményeit meglehetősen „szabadon" kezelte a krónikás, jelentős átcsoportosításokat végzett, „üres helyet" teremtve a halicsi feljegyzések számára. A többrendbeli „csúsztatás" eredménye, hogy 1190-re datál több, bizonyosan 1189-ben történt eseményt, pl. Barbarossa Frigyes császár Szentföldre indulását, amivel egyidőben történt András herceg - III. Béla halicsi trónra ültetett fia, a későbbi II. András magyar király - elűzése, és a korábbi fejedelem, Vlagyimir visszatérése Halicsba. Úgy gondoljuk, hogy ez utóbbi két esemény is az 1189-es évhez köthető (FONT 1987). Aligha véletlen, hogy Vlagyimir fejedelem sikeres visszatérése a lengyel krónikákban (MPH 11.413, 535; DLUGOSZ VI. 137-144) is megközelítőleg azonos időponttal szerepel. E krónikák két év körüli időtartamról beszélnek (prope biennium) Vlagyimir fejedelem magyarországi fogságával kapcsolatban. Ugyanezt olvashatjuk az orosz szövegben (lét dvé). Hodinka fordítása az időpont vonatkozásában téves (HODINKA 1916. 303), nem pontosan két évről, hanem kb. két évnyi időtartamról van szó. Állításunkat megerősíti az a körülmény, hogy 1189. nyár elején III. Béla a kereszteshadak magyarországi áthaladásával volt elfoglalva, majd a keresztesek és Bizánc ellentéteinek elsimításával volt lekötve, ezért nem tudott András hercegnek katonai segítséget küldeni. Mindeddig tévesnek minősítették a KÉ azon kitételét, amely a fogságból megszökött Vlagyimir és Barbarossa Frigyes császár találkozását közli, mondván, Vlagyimir nem a császárral - aki ekkor a Szentföldön tartózkodott -, hanem a fiával tárgyalt.