Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

DOKUMENTUM - Amerikai fogságban (Heilbronn, 1945) (Hegedűs László)

minden. A tábor azon részén, ahol magyarok telepedtek le, mindenütt felhangzott a nóta. Dalolnak, jókedvűek a magyarok, bár a csupasz föld a fekvőhelyük. Még öt napot töltöttünk e táborban. Újból gödröt ástunk, melyet lassan annyira kiszélesítettünk, hogy fekve négyen kényelmesen elfértünk benne. Május 9-én elszállítottak bennünket gépkocsikkal Ulmba, ahol egy kaszárnyában nyertünk elhelyezést. Itt értesültünk arról az újságból, hogy a német hadsereg főparancsnoksága aláírta a feltétel nélküli kapitulációt. Két nap múlva este újból teherautókhoz tereltek. Nyugati irányban robogtunk az éjszakában. Amikor szürkülni kezdett, valamit láttunk is az út mellett. Szőlővidéken haladtunk át, az út kanyarogva vezetett le a hegyről. Város felé közeledtünk, a tábláról ezt olvastuk: Heilbronn. Egyre nyomasztóbb kép tárult elénk. Romhalmazból állt az út két oldala. Kilométereken át rom és rom. Elállt a lélekzetem ekkora pusztítás láttán. A várost 1944. december 4-én érte a légitámadás, mely határtalan szenvedést hozott a lakosság számára: 6530 ember halt meg. Köztük ezer 10 éven aluli gyerek vesztette életét. A várost törmelék és hamu borította el. Egy tábla jelzi az irányt. Neckar-Brücke. A folyóhoz érünk, felrobbantott, megrongálódott, de a víz színe fölé emelkedő hídon kelünk át. Nyugatra a várostól földúton kanyarogtak a gépkocsik. Felfedeztük a szögesdróttal, őrtornyokkal körülkerített nagykiterjedésű sátortábort. Hadifogolytábor, Heilbronn-Böckingen Május 12-én érkeztünk meg új lakóhelyünkre, a heilbronni fogolytáborba. Mi a nagy tábort (P. W. E. 10.) is és annak szervezeti egységeit (blokkjait) is a láger szóval jelöltük. A nagy tábor ilyen egységének kapuján, amelyen az A. 1. jelzés volt olvasható, léptünk be késő délután. A kapun belépve mindkét oldalon kis térség meghagyásával egy-egy barakképület állt, amelyekben a konyha és a raktár volt elhelyezve. Néhány lépést továbbmenve, sorompó felhúzása után a láger belső területére léptünk. Két oldalt 8-10 méter hosszan vízvezeték csapokkal. Tovább a láger főutcáján jobbról-balról sátrak következtek, mindenféle alakban, de mind alacsonyak. Aztán szabad térség, itt voltak elhelyezve a latrinák. Aztán a tábor végéig újabb tágas tér, amely még nem volt betelepítve sátrakkal. Az A. 1. lágerban letelepedve megnyugodva vettük tudomásul, hogy elhelyezésünk körülményei javultak, hiszen itt volt konyha, vízvezeték és latrina. A sátorban lakás pedig azt a feltételezést sugallta, hogy nem tartós elszállásolásról van szó, vagyis hazatérésünk vagy szabadonbocsátásunk időpontja közel van. Abba viszont bele kellett törődnünk, hogy Magyarországtól távolabb kerültünk, az út hazáig hosszabb lesz, és valószínűleg később kerül erre sor, mintha München környékén maradtunk volna. Az A. l-ben néhány hét múltán mindenki sátorlakóvá lett. A B. 5-ben (július 15-28 között) és az A. 5-ben (július 28-augusztus 30. között) 10 személyes sátrakban laktunk. Ezek magassága akkora volt, hogy négykézláb mászva el lehetett jutni a fekvőhelyig. Ha belül gödörszerűen mélyítettük, akkor görnyedt testtartással tudtunk közlekedni. Egyszer többnapos esőzés következtében a sátorlap belső felén is folyt le a víz. A lábunknál vezetett árokban gyűlt össze, onnét csajkákkal mertük a sátron kívülre. Fekvőhelyünk alá újságpapírt, később a konyháktól kapott kartondobozok lapjait