Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

DOKUMENTUM - Amerikai fogságban (Heilbronn, 1945) (Hegedűs László)

helyeztük szigetelésül a hideg és a nedvesség ellen. Az átnedvesedett papírlapokat időnként felszedtük, és a napon szárítgattuk. A C. 13-as lágerban, ahová augusztus végén költöztünk, újból négyszemélyes wermacht sátrakba költöztünk. Mivel a láger vezetőség tiltotta a mélyítést, a sátor oldalfalának magasításával tettük kicsit tágasabbá tábori otthonunkat. Egy alkalommal a szomszéd ezred sátrai között bolyongva takaros portákat fedeztem fel. Sok sátor előtt láttam kis asztalt padokkal. Az egyik sátoron cégér kirakva, rajta ez állt: vendégfogadó a fogolyhoz. Itt 8-10 márkáért fél deci pálinkát mértek, sőt vajaskenyeret is vehetett a pénzes lágerlakó. Egy másik helyen ez a cégtábla függött: polgári és egyenruha szabó. Alatta: Csak javítást vállalok! A négyszemélyes sátrak november elején 25 személyes amerikai sátrakkal lettek felváltva. Ezekben ágyakat, asztalokat is el lehetett helyezni. Ezek a sátrak három hét után úgynezett barakksátrakká lettek átalakítva. A talajszint felett 25-30 cm-re emelkedett a padló, oldala mintegy 130 cm magasságig deszkából volt, e felett továbbra is a sátor ponyvája védett a zord időjárástól. Két apró kályha is a helyére került, bedurrantva mindjárt barátságosabbá vált mindennapi életünk a sátoron belül. A sátoron kívül csak a nagy sár ne keserítette volna a fogoly életét! Novemberben gyakran esett az eső, s mivel semmiféle út, járda tartós anyagból nem épült a táboron belül, valóságos kínszenvedés volt a konyháig, latrináig eljutni. Előfordult, hogy a kávé a konyhán maradt, mert senki sem vállalta, hogy elhozza. A sár úgy tapadt a bakancsunkhoz, mint vas a mágneshez. A sarat gúnyosan Trumann-aszfaltnak neveztük. Házszámot, helyesebben sátorszámot is kaptunk. Pléhből kivágott 19-es szám került sátorunk bejárata fölé. Élelmezésünk az A. l-ben nagyon gyenge volt. Napi kenyéradag 6-10 dkg, ehhez jött 1-2 dkg zsiradék (margarin, vaj, zsír), 4—5 dkg savanyúkáposzta (répa). Néha 4—5 féle élelmiszer is kiosztásra került, sajnos egy főre nagyon kevés jutott belőle. Ebédre 5-7 deci levest kaptunk, benne sárgarépa, marharépa, borsó húsfoszlányokkal. Vacsorára rendszerint édeslevest főztek. Ez tejporból készült, volt benne rizs, dara, szárított gyümölcs. Volt időszak, amikor a vacsorát 2 dl keserűkávé helyettesítette. Általában az ebéd is, vacsora is ízletes volt, de szervezetünk az egész napi heverészés ellenére többet kívánt. Nem csoda, hogy az A. l-ben ilyen koszt mellett lesoványodtunk, elgyengültünk. Ebben az időszakban bőven elláttak toalettpapírral, pedig csak 4—5 naponként volt rá szükség. Meg kell adni, a kenyér ragyogó minőségű volt: fehér, puha, olyan, mint a kalács. Ekkor terjedt el a foglyok között az ételreceptek gyűjtésének szenvedélye. Egymástól kérték el a receptesfüzeteket és odaadó buzgalommal másolták, azzal az eltökélt szándékkal, hogyha hazakerülnek, ezeket mind elkészíttetik anyjukkal, feleségükkel. Élelmezésünk meg javulásával a receptírás is megszűnt. Az élelmezésünk fokozatosan javult. A napi élelemadagokat szeptember végéig jegyezgettem. Ezután csak a nagyon bőséges, vagy nagyon silány élelmezésről teszek említést. Átlagosnak számítható napi élelemadag a következő volt aug. 31-én: 30 dkg kenyér, 1 liter zöldbableves, 5 dl makarónis tejleves. Augusztus és szeptember hónapban rendszeresen kaptunk csokoládét. Ha a feljegyzett mennyiségeket összeadom 1 kg-nál többet tesz ki. Október hónapban megszűnt a csokoládéosztás. Úgy hallottuk, hogy a német gyermekek élelmezésének javítására fordították a hadifoglyoktól megvont mennyiséget. Az éhezésen kívül egy emlékezetes esemény az A. 1. lágerben. Itt ötezer