Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

SZEMLE - ORMOS MÁRIA: „Soha, amíg élek!" (Vonyó József)

ORMOS MÁRIA „SOHA, AMÍG ÉLEK!" Az utolsó koronás Habsburg puccskísérletei 1921-ben Pannónia Könyvek, Pécs, 1990. 161 oldal A Pannónia Könyvek szép kiállítású új kötete - dr. Lajos Ivánnak a 30-as években megjelent munkáját (IV. Károly élete és politikája) követően - a második Pécsett megjelenő mű, ami az utolsó magyar királyról szól. Mégis olyan munkát mutatunk be a Baranya lapjain, melynek témája jószerével nem is kapcsolódik Baranyához. Legfeljebb annyiban, hogy Bethlen miniszterelnök két nappal a budaörsi csata előtt, 1921. október 21-én Pécsett mondta el nevezetes beszédét. Az ezt követő reggelen innen utazott Budapestre, hogy rendkívüli ülésen tárgyalja meg a kormány, hogyan reagáljanak Károly második visszatérési kísérletére. A téma tehát nem kapcsolódik a megyéhez. A szerző - ma már - annál inkább. Nem véletlenül adta ki munkáját a pécsi kiadó. Pécsett az Erzsébet Tudományegyetem bölcsészkarának Kolozsvárra történt költözése után évtizedekig „csak" országos jelentőségű regionális és helytörténeti kutatás folyt. A történeti kutatásnak az az ága, melyet a szakma és a tudománypolitika hosszú ideig alacsonyabb rendűnek tekintett akármilyen színvonalon is művelték. Ormos Mária személyében olyan tudós került Pécsre, aki az egyetem történeti intézetében immár egyetemes történeti iskolát teremtett. Olyan team-et szervezett (Polányi Imre közreműködésével), mely a magyar külpolitika, Magyarország nemzetközi helyzete tudományos igényű elemzését is feladatának tekinti. Ez a szervezőmunka nemcsak organizációt és menedzselést jelent, hanem mintát adó kutatómunkát, történetírói teljesítményt is. AIV. Károly kísérleteiről szóló könyv is ezt bizonyítja. És azt is, hogy a szerző rektorként, akadémikusként és politikusként végzett szerteágazó munkája mellett is fordít időt a kutatásra, publikálásra. Jelen esetben olyan mű publikálására, mely műfaját, módszerét, stílusát tekintve is követésre méltó alkotás. Egyesíti magában a szakembernek szóló tudományos munka és a népszerű történetírás erényeit. A könyv krimibe illő eseményekről szól. Egy trónjához makacsul ragaszkodó exuralkodó kétségbeesett és kalandos próbálkozásairól, hogy legalább hatalmának egy részét visszaszerezze. A kísérlet nemcsak a késői szemlélő számára tűnik esztelennek, hanem a helyzetet józanul mérlegelő kortársaknak is. Ámbár a körülmények nem kevésbé voltak ellentmondásosak, mint maga a királyi tett. A krimibe illő történetből a jó krimi kritériumait is kielégítő könyv született. A laikus olvasó számára is érdekes népszerű történeti munka. Igaz, a sztorit-cselekedeteikkel - a kortársak „írták", nem Ormos Mária. De ő formálta a történetet izgalmas olvasmánnyá. Ezért a szerző nem a cselekmény bonyolítására, hanem a bonyolult cselekmény kusza szálainak kibogozására vállalkozhatott. Mesteri módon oldotta meg feladatát. Nemcsak a történész kutató fölényes szakmai-módszertani biztonságával, hanem a népszerű történetírás dramaturgiai, szerkesztési, és stiláris lehetőségeinek maximális kihasználásával is. A könyv ugyanakkor több, mint népszerű történeti mű. Szakmunka is egyben.