Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

SZEMLE - ORMOS MÁRIA: „Soha, amíg élek!" (Vonyó József)

Nemcsak azért, mert a királypuccsok körülményeit - franciaországi és olaszországi levéltárakban feltárt - új források alapján részletesebben mutatja be. A szakember számára mindenekelőtt az események újszerű megközelítése, s ennek alapján az egyes szereplők korábbiaktól eltérő megítélése teszi érdekessé. E tekintetben két momentumot érdemes kiemelni. Az elmúlt években már a történeti publicisztikából is közismertté vált az a negatív szerep, melyet a cseh politikus, Benes játszott Magyarország második világháború utáni helyzetének kedvezőtlen alakításában. Ormos Mária most azt mutatja be, hogy Benes már 1918 óta kimutatható - Magyarország elleni praktikáinak folytatására és kiterjesztésére miként használta ki a IV. Károly adta új alkalmakat. A fondorlatot, a tények cinikus meghamisítását sem mellőzve - hogy Magyarország rovására erősíthesse az új Csehszlovákiát. Ennél is izgalmasabb az az elemzés, mellyel a Benes által kialakított - a legutóbbi időkig élő - legenda születését mutatja be a szerző. Eszerint Magyarország 1918-ban megszerzett szabad államiságát csak külföldi (mindenekelőtt csehszlovák) kényszer hatására őrizte meg. Enélkül, a magyar uralkodó körök illetve kormányzati tényezők politikája következtében ismét függő helyzetbe került volna. A könyv egyik legnagyobb szakmai érdeme éppen e legenda születési körülményeinek pontos bemutatása - s ezáltal leleplezése. A mű szakmai értékei azonban túlmutatnak az újonnan feltárt dokumentumokon és egyes jelenségek pontosabb, reálisabb értékelésén. A történeti kutatással, írással foglalkozók számára számtalan módszertani tanulságot, követhető mintát is rejteget Ormos Mária munkája. A minden szempontra kiterjedő elemzések révén pontos képet kap az olvasó egyrészt Károly és környezete szándékairól, megfontolásairól és megfontolatlan lépéseiről, másrészt a tervét meghiúsító körülményekről. A rendkívül bonyolult korabeli európai viszonyok összefüggéseibe ágyazva nemcsak azt tárja fel, hogyan reagáltak Károly kísérletére és egymás fellépésére a nagyhatalmak, a kisantant és a magyar kormányzati erők. Árnyaltan mutatja be a három erőcsoportosuláson belül feszülő ellentéteket is. Azt, hogy a királypuccsokkal kapcsolatban miként keresztezték s egyben korlátozták is egymást időszakonként a két nagyhatalom, Franciaország és Anglia, a kisantanton belül Csehszlovákia és Románia, Magyarországon pedig a legitimisták és a szabad király választók törekvései. S hogyan eredményezte mindez együttesen a trónfoglalás helyett Károly kudarcát. Az események mozgatórugóit azonban nemcsak országos érdekekben keresi a szerző. Tömör, mégis árnyalt, ezért találó és meggyőző jellemrajzokkal jelzi az egyéni motívumokat, azt, hogy a különböző dilemmák feloldásának módját hogyan befolyásolta egy-egy politikus személyisége. Ezen a ponton bukkannak fel azok az erények, melyek ritkán jellemzik a politikatörténeti munkákat. Ormos Mária ugyanis nemcsak személyeket (IV. Károly, Briand, Benes, Horthy, Bethlen, stb.) jellemez. A különböző szituációkat vizsgálva azt is következetesen végiggondolja: miként mérlegel(het)tek az adott események szereplői? Milyen momentumok és megfontolások motiválták döntéseiket, cselekedeteiket? Egyáltalán: személytől függetlenül, hogyan gondolkodhat adott helyzetben egy ember - egy politikus ember? Teszi ezt nagy élettapasztalatra, emberismeretre (politikatörténeti kutatásaiból is származó emberismeretre) és - láthatóan - pszichológiai olvasottságra támaszkodva.