Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

TANULMÁNYOK - F. FONT MÁRTA: Magyarország keleti politikája a 12-13. században

F. FONT MÁRTA MAGYARORSZÁG KELETI POLITIKÁJA A 12-13. SZÁZADBAN Az Árpádok Magyarországáról általában az él a köztudatban, hogy Szent István államszervezése óta Európa nyugati feléhez kapcsolódott, állami és egyházi intézményrendszerén ez hagyott nyomott. Emellett pedig ugyancsak közismert adatként ott lebeg a keleti származás tudata, hogy tudniillik a népvándorlás egyik hulláma sodorta a magyarságot a Kárpát-medencébe. E két ellenkező irányból érkezett hatást mintha cezúraként vágná ketté a Szent István-i államszervezés. A magyarság, az állami lét és a külkapcsolatok szempontjából egyaránt gyökeres változás történt az ezredfordulón. Megváltozott a szomszédság ítélete a keresztény Magyarországról. A nyugatról érkező és szaporodó számú impulzusok ha háttérbe is szorították a keletieket (Bizánc, sztyepp, Oroszország), nullára mégsem redukálták. Ekkor alakult ki Magyarországnak az a - mai divatos kifejezéssel élve - „híd" szerepe, amely annak köszönhető, hogy Európa nyugati és keleti feléről érkező hatásokat egyaránt integrált. Az Árpád-kori Magyarország keleti és nyugati kapcsolatainak arányát - illetve a róluk kialakult képet - befolyásolja a források mennyisége is. A keleti (orosz) és délkeleti (bizánci, bolgár) elbeszélő források mennyisége a nyugat-európaiakénál kevesebb, mármint amelyek a magyarokról híradást tartalmaznak (Vö. HODINKA 1916; GOMBOS 1937; MORAVCSIK 1984). Az oroszországi krónikák tanulmányozását nyelvi korlátok is nehezítették. A római egyházhoz tartozó országok latinnyelvűségével ellentétben az ortodox Kijevi Rusz az anyanyelvét használta. Az óorosz nyelven írott elbeszélő források számos magyar vonatkozású feljegyzést tartalmaznak, nemegyszer olyan esetben is, amikor latin nyelvű kútfőinkben nagy „hézagok" vannak. Az óorosz krónikák magyarokat érintő anyagát századunk elején kiadták (HODINKA 1916), ám a történeti feldolgozásra nem került sor. Jelen dolgozatunkban ennek vázlatos bemutatására vállalkozunk (FONT 1989). Ide kívánkozik még egy gondolat keleti szomszédainkról. A mai állapotból kiindulva joggal merül fel a kérdés: az Árpád-kori Magyarország oroszok vagy ukránok lakta keleti térséggel tartott fenn kapcsolatokat? Válaszunkban abból kell kiindulni, hogy a 9. század végén létrejött Kijevi Rusz keleti szláv lakosságot magába foglaló államalakulat volt. A keleti szlávság ez idő tájt csak törzsenként differenciálódott. Az írásbeliség kialakulásával a 11. századtól megjelenő történetírás önelnevezésként a „russzkij"-t használja. Támpontot jelent a történetírás rögzítette nyelvi állapot is: a krónikák nyelvét a szláv filológia óorosznak (drevnyerusszkij) nevezi, megkülönböztetésül a bolgár