Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

DOKUMENTUM - Amerikai fogságban (Heilbronn, 1945) (Hegedűs László)

nem voltam, orvossal nem találkoztam. Úgy hallottam, hogy a tábor jól felszerelt kórházzal is rendelkezett. Mivel a tífusz elleni védőoltásokat Münchenben már megkaptuk, itt nem kerültünk beoltásra. Tetű elleni védekezésül a nyár közepén a csupasz testünket és ruháinkat DD hatóanyagú szerrel beporozták. Ez az 1942-ben felfedezett szer később a mezőgazdaságban, mint a rovarkártevő elleni leghatásosabb szer világszerte elterjedt. Haláleset közvetlen környezetemben nem fordult elő. Hallottam, hogy egyszer rakodásnál robbanás történt, és két magyar hadifogoly meghalt, de négy amerikai katona is életét vesztette akkor. Egy május végi vasárnap tartott először tábori misét magyar pap, melyen nagyon sokan vettek részt. A C. 13-ban külön nagysátor lett felállítva istentisztelet részére. Egyes sátrakban kisebb számú résztvevőkkel tartottak vallásos összejöveteleket. Népszerűek voltak az úgynevezett kívánsághangversenyek. Az A. l-ben a következők nevét jegyeztem fel, akik a táborzenekar kíséretében felléptek: Szilasi László filmszínész, Kern Ferenc hegedűművész, Szalontai operaénekes, Farkas László magyarnóta énekes. Többször szerepelt operettszámokkal Oszvald Gyula. Melyek voltak a sikerszámok? Aktualitása miatt hamar népszerűvé vált az „Ott túl a rácson...", nagy tapsot aratott a „Darumadár fenn az égen...". Minden előadás befejező száma volt a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország...". A szervezett nyelvtanfolyamok ősszel kezdődtek, de hamarosan abbamaradtak, mert nem volt kellemes egy órát a szabadban álldogálni. A szabadtéri hangversenyek is emiatt maradtak el. Az amerikai képes hetilapok közül a Life, a Saturday Evening Post és az USA hadsereg által a civil lakosság részére kiadott német nyelvű napilapok szép számmal kerültek a táborba. Ha újságot vettem a kezembe, a többiek mindjárt kérdezték, hogy mit ír Magyarországról. Persze a legtöbbször egy szót sem találtam róla, ami társaimat elkedvetlenítette. Egyszer olvastam egy hosszabb cikket hazánkról, az sem adott örömre okot. Az újságíró tömören így érzékeltette a hazai helyzetet: az országnak csak egy problémája van, hogyan vészeli át a telet, mert nincs szén, nincs gabona, nincs só és sok más egyéb, az infláció viszont igen magas. Időnként sok vad rémhír kelt szárnyra az otthoni állapotokról, például forradalom tört ki Budapesten, utcai harcok folynak a kommunisták és a kapitalisták között. Ősszel az állandós munkások közül többen hallgatták a budapesti rádiót. A tőlük származó híreket hitelesnek fogadtuk el. Az országgyűlési választásokról egész pontos adatokat közöltek. Egyszer került a kezembe a tábor magyar nyelven sokszorosított lapja, a Drótkerítés, mely az amerikai és német lapokban megjelent cikkekből közölt rövid kivonatot. Október hónapban élőnyomott németszövegű válaszrészes levelezőlapokat osztottak szét, melyeket hozzátartozóinknak lehetett elküldeni. Ez a lap .úgy négy hónap elteltével, hazaérkezésem után három héttel érkezett meg. December végén járt a táborunkban a pápa küldötte, hogy a magyar hadifoglyokat felkeresse. Nagyon elszomorítónak találta az itteni állapotokat, és még aznap tovább utazott Frankfurtba, hogy az amerikai főparancsnokságon kedvezőbb bánásmódot próbáljon kijárni a magyarok számára. Kis imalapocskát osztott széjjel, melynek szövege lelkivigaszt igyekezett nyújtani az otthontól, szeretteitől elszakított foglyoknak, ez volt a külvilágból érkező első, hozzánk szóló, magyar nyelvű nyomtatott szöveg.