Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

DOKUMENTUM - Amerikai fogságban (Heilbronn, 1945) (Hegedűs László)

Mivel a németeket már június közepétől elkezdték szabadon engedni, először az 50, aztán 100, majd 150 km-en belüli körzetben lakókat, úgy gondoltuk, hogy az osztrákok után mi is sorra kerülünk. Szeptember közepén néhány század eljutott az igazoltatóba, de aztán hirtelen leállították az egészet. Miért? Nem kaptunk rá választ. Ezután hallottam az első szökésekről, melynek egy ideig semmi következménye sem volt. Október 13-án a sátortársam, Szimhár Sanyi is lelépett a nagy raktárból. Állandós jegyével a következő nap már én mentem ki. Sajnos a sorozatos szökések miatt, egy hét alatt kilencen nem tértek vissza a munkából, lezárták a C. 13-at. A szomszéd lágerből vittek ki embereket munkára. December 15-én kihirdették, hogy megkezdődik a hazaszállításunk. Aznap már az igazolóba kerültem, másnap egy kis kartonlapot kaptam, rajta 11/16. Ez azt jelentette, hogy a második szerelvény 16. vagonjában kaptam helyet. Rövidesen a 40 márkát is kifizették. December 26-án az első szerelvényre beosztottak búcsúzkodtak: viszontlátásra otthon. Az ezer főből álló menetoszlop zeneszó mellett kivonult a lágerkapun. Itt és a szomszédos lágerekben hatalmas tömeg tolongott a szögesdrót mögött és nézte az elvonulókat, az elsőket, akik hazatérnek. A következő nap én is búcsút mondtam a heilbronni tábornak, 1946. január 5-én Komáromban megkaptam az elbocsátó levelet, és január 13-án hazaérkeztem Pécsre. A böckingen-heilbronni „nagy láger" 1947. május 20-án szűnt meg, mint hadifogolytábor. Fennállása alatt kb. 2 millió hadifogoly fordult meg benne. A barakkokba 1948 januárjában kibombázott a családok és keletről elűzött németek költöztek be. 1960-ban az utolsó barakkot is felégették. Ma ugyanazon a helyen egy modern lakótelep házai emelkednek. Hegedűs László JEGYZET Az írás szerzője a hadifogságban írt naplóját, feljegyzéseit és egyéb írásos anyagait hazatértekor akadálytalanul magával hozhatta. Ezek szolgáltak alapjául egy terjedelmesebb visszaemlékezésnek, mely „Tiszától a Neekarig" címet kapta. E visszaemlékezés elsősorban a család részére készült. A cél az volt, hogy a gyerekek, unokák lássák, hogy apjuk, nagyapjuk mikor, merre járt, mit élt át, minek örült, miért keseredett el. Azonban bizonyára található benne sok olyan adat, megfigyelés is, mely az e tárgykörben kutatókat is érdekelheti. A jelen írás a bővebb önéletírásból szükségszerűen sok érdekes rész elhagyásával, megrövidítésével készült. A szerző tárgyszerű ismertetésre törekedett, az érzelmeket kifejező mondatokkal, kifejezésekkel takarékosan bánt.