Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

DOKUMENTUM - Amerikai fogságban (Heilbronn, 1945) (Hegedűs László)

Kitelepülés Németországba Mint 21. évét betöltött katonai szolgálatra kötelezett 1944. augusztus végén, a szokásos októberi bevonulások előtt több mint egy hónappal korábban kaptam meg a behívót. A kiképzés megkezdése előtt két hónapot saját ruhában, munkaszolgálatban kellett eltöltenem. E két hónap a Tisza és a Duna mellett lövészárkok ásásával telt el. November elején kezdődött el a híradós kiképzés Pécsett a Frigyes-laktanyában. A szovjet hadsereg előretörése miatt elrendelték a város katonai kiürítését. November 27-én hagytuk el Pécset. Egyhetes gyalogmenet után érkeztünk meg a kijelölt helyiségekbe: a Zala megyei Óhidra és Mihály fára. A Szálasi-kormány novemberben egyezményt kötött a német kormánnyal, hogy új katonai egységek felállítása céljából Németországba küldi a 21-23 éves, tényleges katonai szolgálatra kötelezett ifjakat és a 24—35 éves katonailag ki nem képzetteket. A cél három hónap alatt 20 hadosztály felállítása volt. Ez az egyesség még további megállapodást tartalmazott a leventék kiképzéséről és nagyszámú 35 év feletti segédszemélyzet kitelepítéséről. A IV. Híradós Újonc-Zászlóalj parancsnoka Steiner százados Óhidon a zászlóalj előtt ismertette a kitelepülési parancsot és az ahhoz kapcsolódó tudnivalókat. A kitelepülést azzal indokolta, hogy itt Magyarországon nincsenek meg a feltételek a kiképzéshez, Németországban lesz hely, eszköz és mód erre. Beszéde végén egyéni véleményének is helyt adott: ő inkább fogoly Angliában, mint szabad ember Oroszországban. December 9-én a zászlóalj egyharmadát átvezényelték a VI. Híradós Zászlóaljhoz, egy Győr melletti faluba. Közéjük kerültem én is. Háromnapos menetelés után megérkeztünk Sokorópátkára a debreceni zászlóaljhoz, ahol újból a rádiós századba osztottak be. December utolsó napjaiban elhagytuk a falut, majd Győr-Hegyeshalom érintésével vasúton Németországba távoztunk. 1945. január 6-án érkeztünk meg Münchenbe, és azonnal beköltöztünk a Funker kaszárnyába. Kiképzésünk, a bombázások következtében hosszabb-rövidebb megszakításokkal, április 16-ig tartott. A német parancsnokság április 28-án a laktanyát kiürítette, de a magyar zászlóaljat elegendő élelemmel visszahagyta. A hónap utolsó napján az amerikai 7. hadsereg egységei ellenállás nélkül bevonultak a városba. Fogságba esés, Fürstenfeldbruck Május l-jén kerültünk fogságba. Az amerikaiak a város szélére kísértek, ahol nyitott színek álltak, vasraktár lehetett ez, mert imitt-amott egy-egy köteg szálvas hevert. Le kellett adni a nálunk lévő szúró-vágó eszközt, kést, ollót, borotvát. Egy kupacban hevertek ezek az őr közelében, mivel ügyet sem vetett rájuk, lassanként visszalopkodtuk őket. Közben elromlott az idő. Havaseső és hó esett egész éjjel. Másnap délután gépkocsikkal elszállítottak bennünket. Útközben vagy háromszáz főből álló fogolymenetet pillantottunk meg az úton. Közelebb érve meglepődve vettük észre, hogy ezek valamennyien tábornokok, mert a nadrágjukon ott virított a lampaszt. Derültünk azon, hogy a tábornokok gyalogolnak, minket pedig gépkocsin szállítanak. Mosolyogva integettünk feléjük, mikor a gépkocsink elkanyarodott mellettük. Mogorva tekintettel néztek fel ránk a német generáli-