Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

NAPTÁR - Németh Béla emlékezete (Szita László)

Németh Gyula indoklása szerint: „ .. .Béla az ügyvédi munkát teljesen elsekélyesítette búvárkodása és bohém zenei működése miatt..." Jogi pályája is éppúgy sikertelenségbe torkollott, mint lelkészi működése. Autentikus vélemény szerint „...mint ügyvéd az igazság jogvédő gárdájában elvegyülve, bár elég szorgalommal körmölgette a beadványokat és apellátákat, de annál kevesebb szerencsével. Erre a pályára sem termett, ehhez sem volt kedve, mert mint maga sokszor elmondta: gyenge volt a szíve ahhoz, hogy ügy bajos feleknek a bőrét leszedje. A fiskális csak úgy érvényesülhet igazán, ha a szívét elhallgatja és csak az eszére hallgat és a paragrafusokat úgy forgatja, hogy akár a felperes veszít, vagy akár az alperes, az ügyvéd mindig nyerjen. Németh Béla ehhez nem értett. ..". Az 1890-es évek elejéről származó véleménye szerint és néhány sajtóutalásból láthatóan, megbékélni igyekezett sorsával, s a történeti kutatást tekinti életcéljának. Ugyanakkor a város életében is szerepet vállalt. A Mecsek Egyesületben tevékenykedett, ahol a program és az egyesületi célok kialakításában fontos szerepet kapott. Hallatja szavát a politikában, az ellenzékhez csatlakozva több cikke jelent meg a nemzeti kérdésben. Szociológiai-történeti ismeretei révén a társadalmi feszültséget okozó egykezes, a városi élet antiszociális jelenségei ellen gyakran írt különböző helyi lapokban. Életének és napi munkaidejének legjavát a levéltári kutatás töltötte ki. Napi 14—16 órát dolgozott. Ugyanakkor, talán a megerőltető fizika munka miatt is, magát pihentetni pécsi templomokban gyakorta látták és hallgatták orgonajátékát. Otthon harmóniumjátékával gyönyörködtette családját és szűkebb baráti környezetét. így csak a közvéleményt érhette meglepetésként „Az orgonajáték gyakorlati kézikönyve" című műve. Az egykorú méltatás szerint „. . . a hasonló műfajú irodalomban, és a zeneirodalom terén számottevő könyv..." volt. Történészi pályafutása a nyolcvanas évek végén indult, „forrásgyűjtő korszaka" 1888-ban kezdődött. A kilencvenes években írt cikkeiben már az a hatalmas anyag jelentkezik, amely az országos és különböző családi, továbbá megyei és városi levéltárakban folytatott kutatásai során gyúlt össze. Könyvei, újságcikkei, fennmaradt kéziratai alapján nyomon követhető, mely levéltárakban kutatott az 1889-1904 közötti időszakban. Mindenekelőtt Baranya Vármegye Levéltárában, Pécs Szabad Királyi Város Levéltárában, a Magyar Királyi Országos Levéltárban, Vas-Somogy-Tolna Vármegyék Levéltáraiban. Bécsben négy alkalommal végzett nagyobb kutatást. Elsősorban a hadilevéltárban, a 16. és 17. sz. végi török háborúkra vonatkozóan. Továbbá az Esterházyak, a Batthyányak, az Erdődy család magánlevéltáraiban is. A pannonhalmi könyv- és levéltárban fél éven át kutatott. Nagy forrásfeltáró munkája kritikai összehasonlító tevékenységgel párosult. Minden fellelt oklevelet, melyet levéltárakban tárt fel, összehasonlított az akkor létező kiadásokkal. Az általa elkészített konkordia jegyzék fellelése nagy értékű dokumentum lenne a mai kutatás részére. Ezek a munkálatok azzal hozhatók kapcsolatba, hogy Várady Ferenc újságíró, szerkesztő felkérte Németh Bélát a tervezett baranyai monográfia történeti részének megírására 1891-ben. A megmaradt kézirattöredékek azt mutatják, hogy terv szerint dolgozott. A megye történeti szintézise mellett, akadémiai javaslatra, kutatást végzett a baranyai helységek történeti lexikonjának elkészítésére. A monográfia harmadik kötetének terve azonban nem valósult meg. A feltáró és a megkezdett rendszerező munka kézirata azonban