Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

NAPTÁR - A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók pécsi vándorgyűlése (1845) (Kiss Z. Géza)

A vegyészprofesszor tudós elemzése után hallgassunk bele Madarász Endre „táblabíró és vasgyári igazgató", a szó nemes értelmében fáradhatatlan hazafi előadásába.

22 Az előadó Pécs környékének fejlődési lehetőségeit taglalja ugyan, de megvan róla győződve, hogy a nyugati minták pontos adaptálása révén az egész országot fel lehet virágoztatni. Madarász úgy véli, hogy a virágzás sine qua nonja a vas- és gépgyártás. Első lépésként részvénytársaságot szervez Concordia néven a tőkeszegény gömöri vasbánya tulajdonosok erőinek egyesítésére, majd ráveszi őket, hogy az ő baranyai kapcsolatai felhasználásával a Mecsek-vidék kőszenére támaszkodva létesítsenek Pécsett vas- és gépgyárat. A modern ipar nyersanyagszükségletéről szólva megállapítja, hogy a baranyai szénbányászatot „inkább túrásnak, mint mívelésnek" lehet csak tekinteni, mert eddig még nem késztette szükség a bányatulajdonosokat okszerű művelésre. Bízik abban, hogy ha megfelelő szakemberek irányítják a baranyai bányászatot, akkor „kőszene kincsére e tájék büszke lehet". Affelől is meg van győződve, hogy az erdőkben gazdag Baranyában, Somogyban és a Dráván túli Verőcében az iparosodás véget fog vetni az erdőpusztító faszénégetésnek és hamuzsírfőzésnek. Az iparosodás minden bizonnyal a korszerű erdőművelésre tereli majd a birtokosok figyelmét, mert ha a gyárosok a szállítási problémákat megoldják, „a haszonrai kilátás" jobban vonzza majd őket, mint „bármely üdvös törvény". Madarász nemcsak a gazdag ipari és tűzifa készletek hasznosításánál gondol az infrastruktúra kiépítésének szükségességére, hanem a gömöri vasérc Pécsre szállításánál is. Álom ugyan, hogy Gömör és Vác, Mohács és Pécs közt a vasgyár által gyártott síneken futnak majd a szerelvények, s egyszer majd saját tulajdonú hajók hordják az olcsó vasércet a pécsi kohókba, de legalább jelzi, hogy megfelelő infrastruktúra nélkül nincs sikeres ipartelepítés. Azt is tudja, hogyha a vasércet feldolgozatlan formában külföldre küldjük és pályasín, vagy gép formájában kapjuk vissza, akkor gazdagon megfizetjük az „ .. .előbbre ment külföldnek értelmi és gyáripari hátramaradásunk adóját..." A mai kutató csak annyit tesz hozzá ipartörténetünk e korai problémáihoz, hogy az infrastrukturális gondok megoldatlanságába pusztultak bele jórészt a magyar reformkor első gyárai, a külföldre szállított magyar nyersanyagkincsből származó készítmények drága visszavásárlása pedig egyik következménye s egyben forrása volt mindenkori szegénységünknek. A vas- és acélgyártás primátusát nyersanyagokban és energia hordozókban szegény országokban többszörösen megkérdőjelezte már a modern fejlődés. Baranyára és az egész országra máig érvényes azonban előadónknak az a megállapítása, hogy „.. .amennyivel nyersebb a productum, annál kevesebb haszonnal, annál több költséggel, közlekedési teherrel hozhatni azt piaczra". Mezőgazdasági termékeinkről szólva joggal állítja, hogyha búzánkat a gőzmalmok jobban szállítható és értékesebb lisztté őrölnék, borainkat minden igényt kielégítő formában vinnénk a piacra, gyapjúnkból kellő minőségű szövetet készítenénk, akkor megszűnnék az agrártermelők között a hiány vagy bőség okozta pánik. A feldolgozó ipar felvenné a népfelesleget, növekedhetne a fogyasztás és vele együtt az életszínvonal. Madarász Endre szerint ez lenne a baranyai és a magyar gazdaság fejlődésének egészséges útja. Állítását a világban számtalan példa igazolja, de itthon még ma is túl szépnek tűnik .. . A további baranyai előadók a 447 tagból álló vándorgyűlés harmadát kitevő gazdasági-barmászati szesszióban léptek fel. Témájukat a földművelés, szőlő- és gyümölcstermelés köréből vették, állattenyésztéssel egyik sem foglalkozott. Közös