Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

NAPTÁR - A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók pécsi vándorgyűlése (1845) (Kiss Z. Géza)

számára a haladás mindenekelőtt azt jelenti, hogy múlóban van már az az idő, amikor Baranyában is „... a vallási és politikai vakbuzgalom" pusztította a kulturális értékeket, s az új idők jeleként néhány évtizede törődnek már azzal, hogy a „legfölségesebb hazai régiségek ... az üdőnek érczfogától, vagy a nyerekedők kezeitől megmentetnének". A római emlékek között mindenekelőtt a téglalap alakú, négy tornyú székesegyházról beszélt a kanonok, amely római castellumból lett keresztény templommá, de nem feledkezik meg az 1780-ban felfedezett földalatti, festett kápolnáról, az Arany-hegyen előkerült híres római szarkofágról, valamint a dunai limes mellett megmaradt szekcsői, batinai és veresmarti (ma Zmajevac) emlékekről sem. A magyar régiségek között igen jelentősnek tartja Szathmáry György és Hampó Zsigmond püspökök kőbe vésett címereit, a pécsi várfalakat és bástyákat, a siklósi sziklavárat és a benne lévő gótikus kápolnát. Külön is kiemeli Janus Pannonius híres ezüst arcképét, amelynek felirata (Joh. Cesinge Eps. V. Basilic) fontos érv a híres püspök vezetékneve körüli vitában. Igen nagy értéknek tartja a Szcitovszky püspök által másoltatott, 17. századi nagymányoki leveleket, amelyek élethűen írták le „... a törökök vasjárma alatt sanyargó jobbágyok sorsát". A török emlékek között részletesen említik Gázi Kászim „tömör, oszlopok nélküli és gömbölyű alakú" dzsámiját, amely az egykori török birodalomban a harmadik legnagyobb mecset volt. Magyar fordítással együtt adja a Skerletz Károly kamarás által a szigetvári várban lemásolt arab, török és perzsa feliratokat, amelyek („szárazmalom helyeztetvén be azon török mecsetbe") 1843-ban megsemmisültek. A baranyai előadók valamennyien követték Hölbling Miksa titkárt, aki már a megnyitón a kortárs Baranyára irányította a vendégek figyelmét. A mai történész bizonyos izgalommal olvassa újra előadásaik Hölbling Miksa által gondosan megszerkesztett szövegét, mert hosszú politikai csatározás után akkor is várták már az emberek, hogy „a léha szózatolás zajából a valódibb, s maradandóbb munkálkodás terére.. ." vonuljanak át az erők.

20 A gyáripar születésének hajnalán mindenütt fontos volt az országban a gőzgépekhez szükséges tüzelő kérdése. Ennek megfelelően az általános érdeklődést elégítette ki az előkészítő bizottság, amikor dr. Nendtvich Károly pesti professzort felkérte, hogy „Magyarország kőszenei és azok vegytani vizsgálata" címen tartson előadást.

21 Szomorú aktualitása a másfélszáz éve elhangzott előadásnak az a bevezető gondolata, amely szerint dúsan ellátta ugyan a természet hazánkat a gazdasági virágzáshoz szükséges javakkal, de mi azok értékét vagy nem ismerjük, vagy „keleti gondatlanságunk következtében nem használjuk, vagy más nemzeteknek engedjük át használatul". A professzor a kőszénről, mint a nemzetek gazdaságának és anyagi jólétének leghatalmasabb tényezőjéről beszélt. Foglalkozott a legfontosabb kőszénfajták természetével és felhasználási lehetőségeivel. A legjobb hazai szenek között emlegette a bánáti (Oravicza), baranyai, esztergomi és soproni szeneket. Nem hallgatta el, hogy az emberi kapzsiság rossz hírbe keverte az „igen jeles" pécsi szeneket azzal, hogy rossz fajtájúakat vegyített a jó szén közé. A rosszul szállítható, mállékony pécsi szén jövedelmezővé tételének szerinte a helyben történő kokszolás lenne a legjobb útja, amely tetemesen csökkentené az előállítási költségeket. A minőségrontás és áremelés helyett javasolt egyetlen helyes módszer azóta is nehezen tud meggyökerezni a magyar gazdasági életben.