Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

MŰHELY - SZIRTES GÁBOR: A Nemzeti Parasztpárt megalakulása és működésének kezdete Baranyában

A Nemzeti Parasztpárt Baranyában megtett első lépései idején kapta meg az Országos Elnökségtől (Sz. Szabó Pál és Sipos Gyula aláírásával) a párt kerületi titkárává történő kinevezését Kanyar József. Megbízatása Baranya, Somogy és Tolna megyére szólt, és magában foglalta a pártszervezés és működés valamennyi lényeges területét: a már működő pártszervezetek ellenőrzését, a testületek és a vezetés megerősítését, a politikai és pénzügyi-gazdálkodási feladatok ellátását, illetve kontrollálását, továbbá a Pécsi Szabad Szó című hetilap megszervezését, megindítását.

10 A tavaszi hónapokban indult meg Baranyában - a Dél-Dunántúlon nagyrészt ismeretlennek számító, ám az ország keleti felében nem csupán múlttal, hanem már újjáalakult szervezetekkel is rendelkező -párt szervezeteinek kiépítése. A pártok - közte a Nemzeti Parasztpárt - újjáalakulására, illetve szervezésére rányomta bélyegét a Kommunista Párt erőteljes befolyása, kétirányú, „gyámkodása" - ahogyan visszaemlékezéseiben Veres Péter nevezi

11 -, amely egyszerre járult hozzá a nacionalista, sőt fasiszta elemek beáramlásának megakadályozásához és a nagyrészt szervezetek és létesítmények nélkül induló párt működéséhez szükséges minimális feltételek (pl. közlekedési eszközök) biztosításához. A kommunista befolyás ellenére a Nemzeti Parasztpárt antifasiszta, de nem kommunista pártként szerveződött országszerte, kezdettől sajátos kétarcúság nyomát is viselve magán. A párt elnökének megítélése szerint a Nemzeti Parasztpárt „az egyik faluban csakugyan a Kommunista Párt engedelmes fiókpártja, amelynek még a vezetőit is a kommunisták adták »kölcsön«, a másik helyen a kommunistákkal népi forradalmi jogon is, paraszti-kispolgári alapon is, óvatosan ugyan, de mégis szembeforduló pártszervezet alakult".

12 A „kommunista szimpatizáns" és az „útitárs" bélyegét magán viselő párt önálló megteremtését mégis történelmi szükségszerűségnek tekinthetjük. Nem csupán azértbár ez önmagában is indokolttá tette volna megalakulását -, mert a korabeli magyar társadalom létszámában legnagyobb, a népi demokratikus átalakulásban érdekelt és benne jelentős szerepet játszó parasztság zömének politikai képviseletét tartotta feladatának, hanem azért is, mert ez a párt villantotta fel a lehetőséget a parasztság széles rétegei számára, hogy a nemzet szerves, integráns, jelent és jövőt formáló részévé válhassanak. És végezetül ez a párt volt az az erő is, amely a külön út, a sajátos magyar út, a harmadik út stratégiai léptékű és fél évszázados távlatból egyre figyelemre méltóbbnak tekinthető koncepciója hordozójaként talán az egyetlen reális alternatívát vázolta fel a szélsőséges megoldások veszélyeitől terhes magyar társadalomban. Egy olyan új, demokratikus Magyarország képét vetítve előre, „amely lehet, hogy alaptalan reményekből szövődött az adott történelmi pillanatban, de nem biztos, hogy illuzórikus volt e történelem léptékében".

13 Ma már aligha vitatható az, hogy a korábbi szellemi mozgalom politikai párttá szerveződésének folyamata 1945-től történelmi szükségszerűség kifejeződéseként bontakozott ki. Mert bár igaz, hogy a szocialista földmunkások és a kisgazdák korábbi szervezkedésének ismeretében és tradícióinak hatása alatt nem kevesen kísérték értetlenséggel az önálló parasztpárt létrehozásának törekvéseit; továbbá, hogy sokan nem tartották összeegyeztethetőnek a formálódóban lévő új párt népi-nemzeti jellegét hirdetett és vallott forradalmiságával és baloldaliságával. Mégis, az adott történelmi helyzetben és szellemi közegben a néptől idegen, a nyugati típusú polgári-liberális eszmerendszerrel szembehelyezkedő és helyébe a népet-nemzetet-magyarságot középpontba állító gondolkodásmódjával, továbbá a szélsőségektől és politikai kilengésektől