Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

MŰHELY - FÜZES MIKLÓS: Dél-dunántúliak a Szovjetunió munka táboraiban

FÜZES MIKLÓS , DÉL-DUNÁNTÚLIAK A SZOVJETUNIÓ MUNKATÁBORAIBAN Az eddig tabuként kezelt és agyonhallgatott téma az elmúlt év eleje óta elementáris erővel árasztja el a tömegkommunikáció csatornáit. Az élménybeszámolók érzelmi viharokat kavarnak, de alig történt valami az események objektív feltárására és tudományos minősítésére. A kutatást a politikai „ellenszélen" kívül nehezítette a forráshiány és a különböző címeken való igénybevétel kuszasága, egymásba torkollása, majd szétválása. A közvélemény előtt először a Felső-Tisza vidékén bekövetkezett események váltak ismertté, majd csak jóval utána az ennél is nagyobb tömegeket, a magyarországi németséget érintő kataklizma. Valahogy úgy tűnik, hogy a többnyire az észak-keleti megyék magyarságát érintő események a sajtóban is nagyobb visszhangra találnak, pedig a dunántúliak is ugyanazokba a táborokba kerültek és ugyanaz a sors jutott nekik is osztályrészül. Szükséges tehát, hogy az eseményeket a maguk nyerseségében feltárjuk, és az egyre szaporodó kérdésekre választ találjunk. Ennek érdekében végeztünk levéltári kutatásokat, és a túlélőkkel ezért készítettünk interjúkat. Mindezekből most már bizonyos kérdések megválaszolhatók, mellettük azonban újabb és újabb kérdések merülnek fel. Az eseményeket az 1944 októberétől, a front áthaladásától kezdődő „hadi munkára" való igénybevétel indította el. A dolgok természetes rendje szerint ez egy-két napos, vagy hetes hátországbeli munkát jelentett - több esetben váltásokkal - , majd a résztvevőket hazaengedték. Nem így történt „Csonka-Bereg"-ben és a környékén, ahol az igénybevettek nagy részét nem engedték haza, hanem hadifoglyoknak tekintették őket, és táborokba szállították. Egy részük munkatáborba került, míg a többiek hadifogolytáborba. Dél-Dunántúlon, ahová a front délről (a Dunán Apatinnál és Batinánál átlépve) érkezett, más címeken vették igénybe az embereket. Az 1944 karácsonya előtti napokban az 1941-től katonai szolgálatot teljesítők, de itthon tartózkodók részére szemlét tartottak, majd őket a polgári hatóságok tudta nélkül elszállították. A sorsuk a „hadimunkásokéhoz" hasonlóan alakult. Eddigi ismereteink szerint ilyen szemlét az akkor Somogyhoz tartozó Szigetváron, a baranyai Szentlőrincen és Siklóson tartottak. Az utólagos számbavételről szóló iratok sajnos nem állnak rendelkezésünkre, de megítélésünk szerint több száz emberről volt szó. Az igénybevétel harmadik módját a német nemzetiségű lakosság szervezett formában végrehajtott elszállítása jelentette. Dél-Dunántúlon ez képezte a legnagyobb tömegű mozgósítást, mintegy tízezer férfiről és nőről volt szó, akik 17-45, illetőleg 18-30 évesek voltak. A járásonkénti mozgósítást a „hadrakelt hadsereg" 1944. december 22-én kelt 0060 számú parancsa alapján végezték el. A mozgósítási parancsban leírták a megjelenés helyét, a szükséges felszerelést és a megjelenés elmulasztása esetére a hadbíróság útján történő felelősségre vonást. A gyakorlatban azt