Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

MŰHELY - FÜZES MIKLÓS: Dél-dunántúliak a Szovjetunió munka táboraiban

tekintették németnek, akinek német neve volt. Mentesítésre csak kivételesen, egészségügyi szempontból volt lehetőség. Az elvittek körét területi és időbeü tényezők is befolyásolták. A területit a frontnak az adott időben való vonala, illetőleg a megszállt terület kiterjedése jelentette. Dél-Dunántúlon 1944 december közepén BabócsaNagykorpád-Nagy bajomMarcali-Balaton déli partjaSiófok-Velence-Érd-Duna frontvonal volt a meghatározó. Az állóharcok miatt lényegében 1945 januárjában, az elszállítások idején is ez az állapot volt a jellemző. Az időbeli tényezőt az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 2122-én történt megalakulása és a fegyverszüneti egyezmény megkötése (1945. január 20.) jelentette. Az új magyar kormányzati szerveket ugyanis nem lehetett e kérdéssel megkerülni. Különösen nem, hogy a kormány tudomást is szerzett róla és az ügyben a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok főparancsnokságával tárgyalásba bocsátkozott. A pécsi és a szekszárdi gyűjtőtáborokba beszállítottak érzékelték is a szovjet katonai hatóságok várakozó álláspontját, de csak nagyon kevesen tudhatták, hogy miről is van szó tulajdonképpen. A tárgyalások végül is kevés eredményt hoztak. Az ügyet a főhadiszálláson (Moszkvában) döntötték el. A döntés eredménye általában két szálon futott le a területre. A szovjet katonai hatóságok hírközlése volt a gyorsabb, így az elszállításokról ők rendelkeztek elsőnek. Különösen így volt ez Dél-Dunántúlon, ahol a megszállt terület tulajdonképpen egy szigetet alkotott és a kormánytól el volt vágva. A Jaltai Konferencia határozatai értelmében a katonai közigazgatást Magyarországon nem vezethették be, így ezt az ügyet is a magyar közigazgatás bevonásával kellett elvégezni. A kérdés az, hogy a magyar polgári közigazgatásnak mennyire volt meg a szabad mozgástere és mennyire tudta az eseményeket befolyásolni. A probléma rögtön a fentebb említett második hírlánccal kezdődött. A várható eseményekről egy 1945. január 5-én kelt rendelettel a belügyminiszter (Erdei Ferenc) értesítette a megyéket. A generalisszimusz