Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

SZEMLE - TÍMÁR GYÖRGY: Királyi Sziget (Bariska István)

Az igazán nagy történészek még ezt a fázist sem hagyják másra. Talán azért a kapcsolatért nem, amely a kutató és a forrás közt létrejővén csak a felismerések okozta intellektuális és érzelmi élményhez hasonlítható. S ez sokszor kárpótol évtizedes munkákért is. Mint Timár esetében is. Egy ilyen munka a tanulságok valóságos tárháza. Timár arra vállalkozott, hogy Szigetvár és várgazdasága ún. királyi kezelésbevételének iratait teszi közkinccsé. Innen a címben foglalt ,J(irályi Szigef megjelölés is. Ez tulajdonképpen 1546-1566 közé esik, az első királyi kapitány Seghed György kiküldésétől Zrínyi Miklós gróf kapitányságáig, Szigetvár 1566-os török elfogalásáig. Az első történeti tanulság az, hogy miként működött ez a jelentős, egykor Török Bálint magánföldesúri várából királyi kezelésbe került várbirtok gazdasága, és milyen szerepet szánt Szigetvárnak a történelem 1541 után. Van olyan felfogás, miszerint Sziget 1543-ban került Törökné Pemflinger Katától királyi kezelésbe. Egy ilyen forrásgyűjtemény egyértelművé tehet bizonytalanságokat, de csak akkor, ha hasonló szintű forrásokkal rendelkezünk. Timár György azonban nem találta meg azokat az Istvánffy Pál-féle számadásokat, amelyekre Szigetvárról szóló művében 1903-ban Németh Béla hivatkozik. Az igazság az, hogy Istvánffy 1543-as királyi megbízottként való kiküldetésére valószínű a bécsi Hofkammerarchivban lehet majd választ kapni. Bizony nem egy ilyen esetet ismerünk. Ahol a vár- és várgazdaság adminisztratív ügyeit az udvar nem kapcsolta össze a katonai tisztségek egyértelmű tisztázásával, esetünkben a várkapitány kinevezésével, ott szétzilálódás fenyegetett. Különösen itt a török hódoltság határán, a „meghódítások" határainak kölcsönös kiterjesztése idején. Másodszor, Szigetvár és várgazdasága Timár György által közreadott forrásszintű rekonstrukciója mutatja példásan azt, hogy mekkora jelentősége volt a királyi intézményeknek (kamarai adminisztráció, királyi várkapitány, királyi biztosok stb.) a várgazdaság mechanizmusának megszilárdításában, a védelem szervezésében stb., amiben természetesen az építkezéseknek, a municióellátmány biztosításának, az élelemszerzésnek, a vásároknak, kótyavetyéknek mind megvan a maguk helye. Itt hívom fel a figyelmet a kötet két illusztrációjára. Az egyik az 15S3. évi várleltár (103. p.), a másik ásatás alapján készült rekonstrukció Sziget 1553-as ill. a belső vár 1566-os (363. p.) állapotáról. Szívesebben vettem volna egy a kötet A/5-ös nagyságával azonos változatot mindkettőről. A régész Kováts Valéria munkája mindkettő, de látható, hogy nem e forráskiadvány számára készült. A szerkesztés végül is itt egy analizáló rekonstrukciós változatot közöl az 1553-as várleltárhoz, anélkül, hogy az ábrázolás szám- és betűjeleit feloldotta volna. További tanulság az, hogy ezek a források nemcsak a település vagy vár topográfiájának nélkülözhetetlen bázisai, hanem az egész várgazdaság vagy az általa adóztatott falvak, települések birtoklás- és hódoltatástopográfiája is. Ezért van rendkívüli jelentősége személy- és földrajzinév mutatóinak. Egy ilyen kiadványt ezzel nyomban kézikönyvvé is lehet tenni számos társtudomány, így a település-, a név- és hivataltörténetre is. Azt az eljárást csak dicsérni tudom, hogy elemző módon szerkesztették ezeket a mutatókat. Azaz minden információt elmondtak az adott településről vagy személyről, amit el lehetett mondani a kötet kezelése érdekében. Anélkül, hogy lemondtak volna a forráselőfordulás változatáról. Sok kárt okozott már nem egy olyan mutató, amelyben teljességgel átírták a forrás változatot.