Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

SZEMLE - TÍMÁR GYÖRGY: Királyi Sziget (Bariska István)

Egy-egy ilyen forrásgyűjtemény készítésekor a feldolgozók és szerkesztők elvégzik a közölt források korábbi kiadványozásának kritikáját is. De összefoglalják a források lelőhelyének történetét is, sőt magukra kötelezőnek érzik annak közlését is, hogy az eredeti forrásból mely részleteket hagyták ki a forráskiadványból. A szerkesztők és forrásfeltárók ugyanis tudják, hogy a munka csak így lesz hiteles a használók előtt. Úgy látom, hogy Timár György forrásgyűjteménye ezeknek a követelményeknek következetesen megfelel. Csak nagyon kevesen ismerik a magyarországi „forráslatint", még kevesebben tudják olvasni. A közreadás hitelességének a fordítás az egyik alappillére. Ez már önmagában is a szöveg történeti értelmezése. Bizonyos vitás, de legalábbis konkrétabban értelmezendő helyzetekben jó megoldás a kifejezések zárójeles latin eredetijének megadása, po. domus tavernicalis, commissarii delegati, pisa stb. Ezzel mód nyílik arra is, hogy a feldolgozó történész is módosítson, ha szükségét látja. A források címének latin közlése ugyancsak a hitelesség feltétele a forráshely megadásával. Húsz esztendő, szigetvári kapitányai - Seghed György, Tahy Ferenc, Dersfy Farkas, Szermegh János és Felpéczy Ferenc, Kerecsényi László, Horváth Márk, Farkasich Gergely, Horváth Márk (másodszor) és gróf Zrínyi Miklós - kapitányságainak forrásai egyben a királyi udvar biztosi intézményeinek forrásai is. Ez volt az egyik oka annak, hogy ezek az iratok fennmaradtak. Hogy ezek a források miféle különböző elszámolásokat tartalmaznak, arra a vár és várgazdaság működési mechanizmusa ad választ (számadások, biztosi jelentések, munícióleltár, várleltár, hadiadóbehajtás, kifizetési lajstromok, különböző kiadások, váltságjegyzékek, kótyavetye-jegyzék, „kivallott" falvak jegyzékei, emlékeztető iratok, szolgáltatás-jegyzékek és megváltásuk, vizsgálati jegyzőkönyvek, biztosi szerződés, urbárium stb.). Ezek mindegyike valójában külön forráskezelést kíván, hiszen terminus technicus-aik és adataik is mások. Timár György ezt is példásan oldotta meg. A szerkesztés pedig világos tagolást biztosított az egyes forráscsoportok szétválasztásával (arckép, címer), valamint a hivataltörténeti, a forráscsoportokat bevezető archontológiai és forrástörténeti bevezetőkkel, forráskritikai megjegyzésekkel. A tömör, részletező idegennyelvű összefoglalók szép világos fordításai igen sokat emelnek a kötet nemzetközi ismertetésén, ha már a magyar nyelv annyira elszigetelt ebben a magára oly sokat adó Európában. Összefoglalva, biztos vagyok benne, hogy nem értékelem túl ennek a forráskiadványnak a szerepét, amikor azt mondom, hogy páratlan a maga nemében. Még akkor sem, ha kiemelem a helytörténet érvényes keretéből. Mindig irigy lésreméltó az a rendkívüli teljesítmény, amelyben intézetek, megbízók és megbízottak ennyire azonosak egy település, egy vár, egy régió és egy ország történetének feltárásában. Sziget esete ilyen, a királyi Szigeté még inkább. Bariska István