Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

SZEMLE - TÍMÁR GYÖRGY: Királyi Sziget (Bariska István)

TÍMÁR GYÖRGY KIRÁLYI SZIGET (SZIGETVÁR VÁRGAZDASÁGÁNAK IRATAI: 1546-1565) Pécs, 1989. 484 p. 1989 végén jelent meg Timár György forráskiadványa, mint a „Baranya megye története a török megszállás korában 1526-1687" című monográfia egyik forrásbázisa. A kötet annak a felismerésnek terméke, hogy az egyes korszakok elemző történeti összefoglalása elképzelhetetlen a korszakra vonatkozó történeti források feltárása nélkül. Szigetvár története egyébként két okból nem hely történen kérdés. Egyfelől összefüggései messze túl mutatkoznak a lokális érdeken, másfelől az a mód, ahogy ennek feltárásához és feldolgozásához hozzáfogtak Baranyában, tehát a módszer mibenlétében is lefoszlik róla a provincializmus. A módszer ügyében egyébként sincs különbség a helytörténet és a történetírás között, csak a kutatás és feldolgozás tárgyában fogható ez meg. Ez a helyzet Baranya megye első, fent említett, török kori forrásgyűjteményével, amely végül is része a „Kulturális és történelmi emlékeink feltárása, nyilvántartása és kiadása" kutatási főiránynak is. A tapasztalat azt mutatja, hogy nincs kiábrándítóbb annál a monográfiánál, amelyről első látásra kiderül, hogy az általa átfogott korszakok feltárásában és feldolgozottságában súlyos színvonalbeli különbségek vannak. (Hogy csak egy példát említsünk. Ez az oka annak, hogy öt esztendővel ezelőtt meglehetős, akkor még jobbára eltussolható botrány közepette kénytelenek voltak leállítani a Vas Megyei Helytörténeti Lexikon kéziratának kiadását.) A sorozat szerkesztőjének külön érdeme, hogy nem ment bele ebbe a csapdába. Inkább vállalta a Baranya monográfia körüli tudományszervezési szerepkört is, csakhogy egyenletesen jó színvonalú összefoglalások születhessenek. Ezek alapja pedig a forráskiadvány. Nem is olyan hálás munka ez mindig. Ki tudja, miért, de Magyarországon még a mai napig sem lehetett tudományos minősítéshez jutni az ilyesmivel. Nem is olyan régen a történész Kosáry Domokos panaszkodott erről teljes joggal. Egyúttal a minősítések kritikáját is összefoglalta vele. Szükségesnek tartom mindezt előrebocsátani, mert Timár György kitűnő forrásgyűjteménye kapcsán az is eszembe jutott, amit a kötet használója talán már nem is igen érzékel. A feltárás nagyon szép munka, de két szempontból igen gyötrelmes. Vidéken általában egyedül maradnak a forrásfeltárók a maguk szakmai kétségeivel, ugyanakkor maga a forrásfeltárás is természeténél fogva egyfajta magányosságra kényszerít. Aki ilyesmit nem csinált annak szívből ajánlom, üsse fel a kötetben közölt, Nádor Gábor által készített iratreprodukciókat. Különösen a 65. oldalon közölt és a 200. oldalon publikált iratok sejtetik, hogy Tímárnak milyen nagy paleográfiai feladatot kellett megoldania a közölt források átírásakor. A paleográfia, az olvasat, a fordítás és értelmezés, a leendő közlés megannyi buktatója és szabálya hihetetlen összetetté teszik ezt a munkát. Sok tekintetben bonyolultabb fázisa ez a történetírásnak mint maga az elemzés és a történeti értelmezés.