Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

TANULMÁNYOK - LÁBADI KÁROLY: A magyar folklór „apróságai" a Drávaszögben

megismeréséhez, feltárjuk funkcióját, megismerjük terjedési törvényszerűségeit. Ehhez persze nélkülözhetetlenek az újabb folklór szempontú gyűjtések, mert a találós olyan műfaj, amelynek alkalmi előadását, netán születését nagyon nehéz tetten érni és követni. Amikor pazar gazdagsággal érlel gyümölcsöt a fa, mit tehet az ember? Másokat is meghív a szürethez. Ez történt a proverbiumkincs drávaszögi gyűjtésekor is. Már a humanista Erasmus Rotterdamus is arról panaszkodott, hogy némelyek meggondolatlanul azt hangoztatják, hogy könnyű dolog közmondást gyűjteni. Részben igazat adott ezeknek, de nyomban hozzátette: „Úgy van, / Nem tagadom, de nehéz, hogyha számuk ezer." Fenntartásával szembesülni kellett, hiszen a kisepikai prózaműfaj gyűjtése könnyűnek tűnik, ám alaposan próbára teszi mind a gyűjtő, mind az adatközlő türelmét, hiszen a „kikérdezés" és ellenőrzés sok-sok időt emészt fel. Ezért ahhoz a kipróbált módszerhez folyamodtam, amely a találósok összegyűjtésénél szintén bevált, s amelyet már a magyar néprajztudományban az 1920-as években Szendrey Zsigmond is alkalmazott, vagy amellyel a romániai magyar folkloristák is éltek. Diákgyűjtőkre támaszkodtam. Irányításommal 1978-ban kezdődtek el a felderítő jellegű gyűjtések, amelyek eredményeként a kisiskolások megértő pedagógusaik segítségével falujukban felkutatták a legjobb adatközlőket. Érdemeik elismeréséül jutalomban részesültek. A legjobb adatközlők nevének és címének ismeretében már megkezdődhetett az igazi gyűjtés, amelynek legelején úgy tűnt, hogy bánatnak indul a szekerem, ahogy mondják a Drávaszögben, azaz szomorú leszek, hiszen az első jelzések még nem árulkodtak a feltételezett és remélt gazdag szüretről. A gyűjtés előrehaladtával, az ellenőrzés után - amely 1983-ig tartott - azonban gyökeresen megváltozott a véleményem, hiszen a szervezett és tervszerű kisepikai folklórgyűjtés második vállalkozásaként összegyűjtésre és feldolgozásra kerültek a proverbiumok - tizenegyezernél is több szólásfélét sikerült rögzítenem. Ahogy rakod tüzed címmel jelentek meg (LÁBADI 1986.). A gazdag anyag igen értékes: történeti rétegek foglalkozási és egyéb proverbiumcsoportok különíthetők el benne, és a mát is kifejezik. A gazdag anyagból olyan válogatást készítettem, amely a főbb, majd 3000 darabra rúgó típusokat foglalja magába, s jól érzékelteti a műfaj sajátosságait. A könyv adattár, kézikönyv és további kutatásra, rendszerezésre, részletkérdések megvitatására ösztönző munka kívánt lenni. A drávaszögi proverbiumkincs egységes elvek alapján került a gyűjteménybe. A legfőbb szempont az volt, hogy minden szólás és közmondásféle egy-egy adatközlőtől a lehető legnagyobb számban kerüljön lejegyzésre. A szólás, bármilyen röpke is, dokumentálása mégsem volt könnyű, mivel csak alkalomszerűen, bizonyos kommunikációs helyzetekben hangzik el. Nem vártam meg ezeket az alkalmakat, hanem az eddigi gyűjtemények (O. NAGY