Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

TANULMÁNYOK - ÓDOR IMRE: Baranyai inszurgensek a napóleoni háborúkban

A nemesi felkelés hattyúdala A győri csatát követően a nemesi felkelők harci tevékenysége szűk térre korlátozódott. A Duna vonalának biztosítása képezte legfontosabb feladatukat. A kisebb portyákon kívül Győr visszafoglalásának terve foglalkoztatta az inszurrekció vezérkarát. A had legnagyobb része a komáromi táborba vonult vissza. A somogyi lovasezredet a Csallóközbe rendelték, és abba a nagy előőrsi láncba osztották be, amely a komáromi tábort volt hivatva védelmezni. János főherceg parancsára június 22-én az ezred még egy kísérletet tett Győr felmentésére, s a véneki hídfőből támadást indított Révfalu irányába. A francia védelem azonban meghiúsította a vállalkozást (VERESS 1987. 189.). Ezt követően egészen július 4-ig Léitől Somorjáig a Duna vonalának biztosítása szolgált az ezred feladatául. A baranyai lovasszázad Bős körzetében táborozott. A század kapitányának beszámolója szerint: „... E folyó Holnapnak 19-ik napján ... Bőősre N: Somogyi Ezreddel bé rukkoltunk, noha közülünk sokan elvesztek mindazonáltal még N: Századunk 194 feőbül áll.. ."

9 Július 3-án János főherceg azt a parancsot kapta, hogy a Bécs irányából várható francia támadás elhárítására a Pozsonyban összpontosított Pászthorylovasdandárral (a somogyi lovasezred 3 osztályával és a pozsonyi lovasezred másfél osztályával) vonuljon a császári-királyi fősereghez a Morvamezőre (VERESS 1987. 222.). Pászthory, mivel az országhatár átlépésére a nádortól, a nemesi felkelés főparancsnokától erre nem kapott parancsot, nem hagyta el Pozsonyt. A nádori utasítás ugyan nem sokat váratott magára, a dandár azonban már elkésett, előrenyomulása közben értesült a július 6-i wagrami csatavesztésről. Ezután Pászthory előbb Somorjára, majd Bősre vonult vissza, ahol az ezred július 21-ig állomásozott.

10 Bősre visszatérve, Pászthory emberei kimerültségére hivatkozva, az ezred felváltását kérte. A főparancsnokság azonban ehhez nem járult hozzá, sőt az ezredet még egyszer visszarendelte Pozsonyba, s itt érte az előzetes fegyverszünet megkötésének (Znaim, július 12.) híre. A fenti eseményeket a résztvevő élményeivel fűszerezve így örökítette meg a szemtanú: „ .. .indultunk Ausztria felé azon czéllal, hogy amidőn az Caroly veszekedik a Ferkoval [franciával...] mi az Bal szárnyába az Johan Armadiajával bé rontsunk, azonban el hibázták a calculust mivel az János el késvén, mire oda értünk az Caroly olyannyira meg futamodott, hogy az János nem mert attagvérozni noha ha ez azt tette volna mindennek más ki menetele löt volna, és így mi minden alkalmatlanság nélkül visza tértünk Posonyba aholis magunkat két nap mulatván még ... visszatértünk Bősre, azután még egyszer előre mentünk Poson felé de mire Vitéz karjaink Francz lelkeket küldőt volna Stix partjára az fegyvernyugvás kirünkre esett. Posony ált adatot általyában csúnya egy kötések alat ment véghöz azértis mondatik, hogy az Császártul és az János Herczegtül nem acceptáltatik, mi