Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)
TANULMÁNYOK - ÓDOR IMRE: Baranyai inszurgensek a napóleoni háborúkban
felszerelés jelentős részét - Budán és Helyben - beszerezték. A lovak mustrája május 5-től Pécsváradon, a 2. ún. hadi szemle pedig - a nádor által kijelölt időpontban - május 13-án, Pécsett zajlott le. A kerületi parancsnok megbízásából szemléző báró Mecséry Dániel altábornagy 4 értékelése így hangzott: „.. .ámbár még a Nemes feli kelteknek ki állításához számos készületek szemlátomást meg kévántatnak, örömmel tapasztaltam még is, mind a legénységre mind a lovakra nézve Tekintetes Nemes Vármegyénk illy rövid idő alatt tett készületeit, ezért is tellyes reménységgem vagyon, hogy a megyebeli, feli keltek folyó holnapnak 25-ik napjával tellyességgel el készülve kiviethetnek." 5 A baranyai lovasszázadot a felkelő sereg főparancsnoksága a Somogy megyei lovasezredbe osztotta be. Az ezred 6 századából az ezredeskapitányi első és második, továbbá az ezredesfőhadnagyi (alezredesi) második század legénysége Somogy megyei, az ezredesfőhadnagyi első század Baranya, a főstrázsamesteri (őrnagyi) első század Komárom és a főstrázsamesteri második század Tolna megyei lovasokból állott (R. KISS 1909. II. 111.). A május 20-án Pécs váradról induló baranyai nemesi felkelők - a BonyhádHőgyész-Ozora-Lepsény-Veszprém-Városlőd-Nagyszőlős-Doba-Oroszi útvonalon haladva - május 25-én csatlakoztak a somogyi lovasezredhez. Bizakodó hangulatban és lelkesítésben sem volt hiány, ez utóbbi bizonyságául álljon itt egy strófa - az események hatására költőként fellépő - Győri Mihály büdösfai prédikátor „Induló Marsából" 6 (amely paradox módon a Marseillaise dallamára íródott). „Lóra magyar Lásd mi zavar Mormol az Olasz Hegyen Hív az Anya. Jer Baranya A Nemes Kar mind megyén. Rántsd-ki hát halálos íved Bajszod pödörd jó vitéz Mutasd bátor Scitha szíved jobbra tekénts, balra nézz." A megmérettetés A baranyai század június elején Veszprém megyében teljesített őrszolgálatot. Erről az időszakról, az ellenséggel való találkozás élményéről, továbbá az első sebesülésről így számol be a század másodkapitánya: „... Nemes századunk kormányzója, kedves Bátyám Sauska Ferencz tegnap előtt, a közelítő ellenség volta felől magát bizonyosra tenni kívánván, s a véget vellem és némelly fő és altisztekkel és közvitézekkel kinyargalván két