Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - KISS Z. GÉZA: Községi elöljáróságok a késő feudális-kori Ormánságban

minden adózását elengedte, most pedig a tiszttartó, aki „bíróvá tette" a fél telke utáni robotot és a fizetendő taxát is meg akarja venni rajta.

19 Két év múlva a vajszlói bíró mögé sorakoznak fel az uradalom másik négy községének a bírói is, mert a tiszttartó 1792 májusában tudomásukra hozta, hogy „.. .az Uraságnak nem lesznek szükségessek" és az eddigi szolgálataik után sem kapnak semmit. A bírók jogérzékét mérhetetlenül sértette, hogy a szolgálataikat gyakran igénybevevő tiszttartó, most minden jutalom nélkül elbocsátja őket.

20 Ezt a gyakori panaszt „több elöljárókkal együtt" „Kis Tott János" vajszlói bíró konkretizálja 1806-ban, mikor a prefektushoz írt kérvényében leírja, hogy a községi bírónak sok olyan uradalmat érdeklő ügyben is intézkednie kell, amelyekért „... telly es seggel semmi jutalma nintsen", és kéri, hogy a bíró szolgálatai „.. .egy vagy másféle képpen meg jutalmaztatódjanak."

21 Sok panaszra adott okot a bírók gyakori megaláztatása is. Szűcs András vajszlói szabados bíró 1813-ban robotkivetés idején az uradalom többi bírójával együtt a vajszlói uradalmi kancelláriában tartózkodott. Ő mint szabados, nem volt illetékes a kérdéses ügyben, csak a tiszttartó házának „kifehérítésén" dolgozott két asszony számára kívánt robotcédulát kiadatni. A munkájában megzavart ispán azonban előbb mérgesen rákiáltott, majd az ajtóra mutatva mondta: „...tzoki b....m az sok szabados teremtéseteket!" A szabados szó nélkül távozott, de a prefektusnak írt tiltakozó levelében papírra vetette, hogy az uraság dolgában forgolódó bíróknak és szabadosoknak „semmi betsületi nints... sőt (ha) ok nélkül így motskoltatnak, annak rossz következése lészen." A jövendölés először rajta teljesült, mert bár 1808-tól „... szolgálta a Községet és az Ekklésiát maga vonyakodása nélkül, egész szívességgel" és a közszolgálatot csak 1813 és 1814 évekre hagyta abba, amíg az uraság szabadosa volt, 1816-ra szó nélkül törölték az esküdtek sorából, hogy így (utólag) megalázhassák.

22 Fél évtized is eltelik, amíg az állam képviseletében megszólal Mitterpacher Ignác siklósi szolgabíró és valóságos violenciának nyilvánítja a vajszlói tiszttartónak azt az intézkedését, hogy a vajszlói bírót más uraság határában, a szentmártoni hegyen a hajdúval megkötöztette és úgy hozatta vissza, holott (a vizsgálat szerint) ártatlan volt. Jogtalanul verette meg a tiszttartó a hídvégi bírót is azért, hogy nem talált elrejtett kukoricát az uradalom adósainál, hiszen a nyomozás nem volt kötelessége, „...mert ő a Vármegye és nem az Uraság Bírája." Megerősítésül hozzátette azt is, hogy a törvény sem kívánja, hogy valaki „ingyen, jutalom nélkül szolgáljon."

23 1825-ben Váczi János bíró tesz panaszt a vármegyénél megverettetése ellen. Panaszát ugyan, mint a következő évre is megválasztott bíró az úriszék előtt visszavonja, de a megyei főügyész a tiszttartót hivatalos dorgálásban részesíti és utasítja, hogy „...az Uradalmi jobbágyokkal... nem önnön indulattya, hanem a Kegyes Urbárium és Királyi Rendszabások szerint bánnyon.. ."

24