Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - KISS Z. GÉZA: Községi elöljáróságok a késő feudális-kori Ormánságban

A késő feudális-kori falusi választott szervek működésének legkevésbé ismert területe a közösségi és egyéni érdekvédelem. A közösségi érdekvédelem első, formális bizonyítékai gyűjteményemben a felvilágosult abszolutista állam utasítására, az 1767. évi úrbéri rendelet végrehajtásával kapcsolatban készült nyilatkozatok, amelyek során a községek vezetői sorra kijelentik a megye által elrendelt urbarialis investigatio során, hogy az uraság, vagy annak tisztjei nem sértették meg sem az alaprendeletet, sem annak különféle kiegészítéseit.

25 A felhasznált dokumentumok közül az 1774-ben keletkezett hídvégi nyilatkozat azért is érdekes lehet számunkra, mert rajta van a bíró három esküdtjével, Hidvég „többi lakossi", és az anyaeklézsia képviseletében Fazekas István sámodi lelkész is, aki a maga nemzetségi pecsétjével igazolja a község nyilatkozatát. Ez az irat tehát a „tota Communitas" létének is egyik fontos bizonyítéka. A fenti kérdésekben a hetvenes évek végéig nem érte még jogsérelem az ormánsági községeket, mert a gyakorlati végrehajtás váratott magára. A század kilencvenes éveiig az elöljáróságok a kisebb uradalmakat, vagy a nagyobb uradalmi kerületeket irányító tiszttartókat és a lakossággal közvetlenül érintkező erdészeket és ispánokat igyekeztek a törvényes rend tiszteletére szorítani. Panaszok áradata indul ekkor is a magasabb uradalmi, vagy közigazgatási szervek felé, de az uradalmak azok egy részét nyilvánosan visszavonatják, máskor pedig megkísérlik, hogy más községek megfélemlített, vagy megvesztegetett vezetőivel cáfoltassák meg az ellenük irányuló vádakat. Jó példa erre Vajszló esete, amelynek elöljárói rendszeresen megkövetelték, hogy a község pecsétjét a tiszttartó csak a bíró tudtával használja, és írásban nyugtázza a munka-, pénz- és termény járadék teljesítését csak úgy, mint a házilag készített fakószekerek után szedett bognárpénzt, vagy a halászó eszközök (dobháló, tapogató kas, vejsze stb.) használatáért fizetett pénzeket. Az uradalom Vajszló val szemben átmenetileg elérte, hogy Besence, Hidvég, Sámod vezetői pecsétes iraton cáfolták annak vádjait s bizonygatták, hogy (az egyébként korrupt voltáról ismert) közös tiszttartójuk soha nem vágta bírói szemébe, hogy „...nem szükség... mindeneket tudni (nekik), amelyeket (ő) pöcsétülni akart."

26 A földesúri hatalom helyi képviselőivel dolgozó bírák és esküdtjeik akkor kerültek igazán nehéz helyzetbe, amikor az 1780-as években kezdetét vette az úrbérrendezés realizálása. Ez mindenütt együtt járt a földmérők megjelenésével, akik rideg matematikai alapon, a vállalt telekhányadnak megfelelően alakították ki a jobbágyok és zsellérek új belső telkeit. Ez a munka a megszokott otthonok és gazdasági épületek lebontásával, áthelyezésével, jól művelt kertek másoknak való átengedésével járt. Minthogy a most kialakított belső telkek általában mind kisebbek voltak, mint a korábbiak, ennek az átalakulásnak, amely valójában a hagyományos falukép struktúrájának kialakulását eredmé-