Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - SZITA LÁSZLÓ: A török világ vége Baranyában

1. A nevezett Hasszán bég hazaérkezése után a várparancsnok és a várőrség Sziget várat és a várost ágyúival lőszereivel és a hadviseléshez szükséges minden dolgaival együtt, a lőport sem vízzel sem más módon tönkre nem téve, és minden csalárdság kizárásával azonnal köteles híven és sértetlenül átadni, és az erre a célra kijelölt alkalmas és biztonságos tartózkodási helyet a külvárosban, a mi császári katonaságunk őrségével együtt köteles elfoglalni, és benne békességben megmaradni mindaddig, míg a téli fagy múltával a Dráva folyó hajózható nem lesz, és a szekerek és hajók az elszállításukra készen nem állhatnak. Időközben leltárba felvéve a fegyvereket, amelyeket valamennyi, minden rendű és rangú török katonától el kell venni, azokkal a fegyverekkel együtt, amelyek a várban maradtak, biztonságos és a török elől elzárt, a mi katonaságunk által pedig jól őrzött helyre raktározzák el. És mivel elmenetelük idejét előre meghatározni nem lehetséges, ezért a fagy elmúltával, amikor a szekerek és a hajók készenlétben állnak, nekik ez adassék tudtukra, és ezt követőleg 24 órán belül kötelesek elutazni. Addig is a külvárosban tartózkodásuk idejére legyenek biztonságban, úgy hogy a legkisebb kárt vagy kényelmetlenséget ne kelljen nekik elszenvedniük. 2. Fenntartásukra mind az itt tartózkodásuk, mind az elvonulásuk idejére gabonával és más szükségesekkel saját vásárlásuk útján legyenek ellátva (pro illorum solutione). 3. Az elvonulók semmi zaklatásnak ne legyenek kitéve. 4. Az öregjeik és a többi elvonuló részére lovak és szekerek álljanak rendelkezésre egészen a hajózható vízig. 5. Az ellenséghez csatlakozók közül (renegati), akik a mostani török háborúk megkezdése előtt renegátok lettek, azok a törökkel együtt elvonulhatnak, azok akik a most folyó háborúk alatt pártoltak át, maradni kötelesek, nekik nem szabad távozniuk, azokat pedig, akik hozzánk vissza akarnak jönni, semmiképpen sem szabad távozásra kényszeríteni, legyenek bármiféle rendűek-rangúak. A többiek pedig saját ingóságaikkal... békével távozzanak katonaságunk őrizete alatt egészen saját határukig. 6. Legyen felkészítve az elvonuláshoz: egészen a hajózható folyóig, elégséges szekér (-) onnét pedig hajó, melyekkel a török birodalom határáig eljuthatnak. 7. Valamennyi rabságban lévőt mindenféle váltságdíj és megkárosítás nélkül szabadon kell bocsájtani, és valamennyi keresztény asszony és gyermek maradjon itt, és mindenről jegyzéket kell készíteni részükre. Mi pedig a fentjelzett pontokhoz jóindulattal és kegyesen hozzájárulunk szóról szóra és azokat jóváhagyjuk és saját kezünk aláírásával és császári pecsétünkkel megerősítjük... /. Lipót császár Kelt Bécsben, 1689. január 26-án.'