Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - MARÁZ BORBÁLA: Az őskori bronzművesség virágkora a Dél-Dunántúlon

a tûfej felülete teljesen sima. Elképzelhető, hogy ezek a lepények nem kizárólag vagy nagyobbrészt összeolvasztott hulladékbronzból vannak, hanem arról lehet szó, hogy az olvasztásnál hulladékfém-darabokat is kevertek a nyersanyagba. A hulladékbronz felhasználása új nyersanyag nyerése céljából nemcsak az érclelőhelyektől távoleső öntőműhelyekben lehetett szokásban, hiszen az egész Kárpát-medence területén megtalálhatók az olyan raktárleletek, amelyekben számos törött bronztárgy és hibás öntvény is előfordul a nyersanyag mellett. Éppen Erdélyben (RUSU 1981. 379-.; PETRESCU-DIMBOVITA 1978. 209. t.) és az északkelet-magyarországi rézérc-lelőhelytől nem messze lévő Bodrogkeresztúron (MOZSOLICS 1981.) találtak olyan depókat, amelyekben hulladékbronz újraolvasztásával nyert öntőlepények voltak. Mindez a bronzöntéshez szükséges nyersanyag rendkívül értékes voltát mutatja. A mároki bronzlelet például csaknem kizárólag újraolvasztásra szánt hulladékbronzot tartalmaz, az egész leletnek csak kb. 2%-a az ép tárgy. A hulladékbronzok közül egyes hibás vagy törött eszközöket, ha lehetett, átalakítottak; pl. a tokosbaltát, ha letört az éle, tokos kalapácsként használták tovább. A jakabhegyi raktárleletben van egy olyan szárnyasvéső, amelynek az él-része van letörve és kalapácsként szolgált tovább. A Mecsek-vidék későbronzkori raktárleleteiben előforduló többi öntőlepény viszonylag kisméretű, ún. ingot. Az ún. vekni-alakú, felülnézetben csúcsos-ovális formát mutató, megközelítőleg háromszög keresztmetszetű ingótok szép példányai Beremenden és Aparhanton kerültek elő. A szögletes, hasáb formájú, vaskosabb ingótok elég ritkák, keresztmetszetük ék- vagy négyszög alakot mutat. A bátaszéki és a beremendi depókból* ismertek területünkről. A rúd- vagy pálcaformájú ingótok változatos keresztmetszetű, kisméretű nyersanyag- „tömbök". A beremendi raktárleletben 3 db kicsi, lapos öntőlepény (3. kép) van, ún. Keftiu ingot („Keftiubarren"). Kettőn bordák, harmadikon pedig öntési forrat látszik. Csak a formájuk mutat rokonságot a névadó nagy öntvényekkel, de ezek azoknál lényegesen kisebbek. Az elnevezés ezeknek az ingótoknak különleges formája, a lapos, négyszögletes alakja miatt használatos. Ilyen ívelt oldalú, lapos, négyszögletes alakú ingótok formájában vitték a ciprusi rezet krétai hajósok Egyiptomba, és az ókori egyiptomi írásos emlékek a krétaiakat nevezik „keftiu" néven. Felmerült az ilyen ingótokkal kapcsolatban az is, hogy ezek valamiféle „pénz előtti-pénzként" szolgáltak volna (BUCHHOLZ 1959. 6.), de valószínűbb, hogy speciális ötvözőanyagok voltak (MOZSOLICS 1984. 3033.). Kémiai analízise ugyan nincs az ingótok többségének, az eddig megvizsgált példányok viszont az utóbbi véleményt erősítik. A raktárleletben előforduló zárt karika- vagy karperecformájú bronztárgyakkal kapcsolatban is felmerült az a nézet, hogy ezek fizetőeszközök voltak (KŐSZEGI 1984. 267-280.), sőt a régészeti szakirodalomban „karikapénz"