Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - MARÁZ BORBÁLA: Az őskori bronzművesség virágkora a Dél-Dunántúlon

néven emlegetik őket, mégis inkább nyersanyagformának tartjuk ezeket a tárgyakat (HAMPEL 1896. 185-186.). Már a hulladékbronzok rendkívül gondos kezelése, összegyűjtése és újraolvasztása is a bronz nyersanyag rendkívüli értékét mutatja, és ez arra int bennünket, hogy az ún. karikapénzekben lévő nem csekély súlyú nyersanyagnak is inkább a közvetlen felhasználhatósága, semmint elvont értékmérő szerepe volt a fontos bronzkori gazdasági életben. Ilyen lapos, zárt bronzkarikák voltak a máriakéméndi leletben, feldarabolt állapotban pedig a beremendi depotban kerültek elő. (2. kép) 2. A BRONZÖNTÉS A réz és az ón vagy antimon ötvözéséből keletkezett új fém: a bronz nyersanyagának előállítása is (legalábbis néhány esetben) a Mecsek-vidéki fémműves műhelyek tevékenységi körébe tartozott; néhány öntőlepény analízisének eredményei azt mutatják, hogy a bronztárgyak készítéséhez szükséges bronz nyersanyagot nem mindig készen, kereskedelem révén szerezték be. A kerek, cipó-formájú öntőlepények egy részének anyaga ugyanis nagyon tiszta réz (a palotabozsoki leletből megvizsgált „nyers rög" összetétele: Cu=98,87%, Co-0,08%, Ni=0,04, S=0,22%, As=0,33%, P=0,02%, a többi oldhatatlan rész és vasnyomok (v.o. HAMPEL 1896. 181.). Más műhelyek esetében is van adat arra, hogy ott bronz előállítása (olvasztása) is folyt: az ausztriai Feldkirch (Vorarlberg)-ben talált lepények közül kettőnek a réztartalma 97,30 és 97,45% (HILD 1948. 88-). Egy a Sághegyről származó öntőlepény réztartalma 99,52% volt (0,45% ón kíséretében. V. ö.: LÁZÁR 1943. 285.). A nyers rézanyag a raktárleletekben általában kerek, cipó-alakú öntőlepények vagy alaktalan öntőrögök formájában fordul elő. A bronz másik alkotórészét, az ónt vagy az antimont a rézéhez hasonló formában nem találjuk meg a későbronzkori depókban és a telepleletekben. Az a néhány adat, amelyet egyes ingótok analízis eredményéből ismerünk, arra enged következtetni, hogy a későbronzkori bronzolvasztó-műhelyekben a tiszta réz tartalmú öntőlepények anyagához ötvözőanyagként a sajátos összetételű ingótokat adagolva állították elő a bronz nyersanyagot, és így érték el, hogy a különféle tárgyak öntéséhez szükséges különböző minőségű bronzot megkapják. Egy velemi ingot, amely 22,40% rezet, 22,19% ónt és 53,60% ólmot tartalmazott, az analízis-eredmények alapján ötvözőanyag lehetett. 2 pálca alakú ingot, amely szintén Velemről való, ugyancsak ötvözés céljára szolgálhatott: az egyik ólomtartalma igen magas (53,68% ólom, 22,40 réz, 22,19% ón), a másikban a 75,54% réz mellett az ón 16,49, az antimon 5,22%, és az ólom 2,48%-a fordult elő (MOZSOLICS 1984. 29-30., 32.). Valószínű, hogy a különféle minőségű bronzokat - magas technológiai ismereteiknek és gyakorlatuknak köszönhetően - az ötvözőanyagok különféle arányú hozzáadásával