Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

MŰHELY - VONYÓ ÉVA: Az 1687. évi hadjárat baranyai vonatkozásai

A szövetséges hadseregek egyik főparancsnoka és a kor legjelentősebb katonai személyisége Lotharingiai Károly herceg volt. Az ő véleménye döntő mértékben befolyásolta a haditerv kialakulását és végső célkitűzéseit.

3 A Haditanács igen körültekintően dolgozta ki a hadjáratok lehetséges tervezeteit. Döntéseinél figyelembe vette a szemben álló hadseregek katonai erőviszonyait, felszereltségét, a várak állapotát és védelmi berendezkedését, valamint megközelíthetőségüket. Nem hagyta figyelmen kívül az utánpótlás biztosításának lehetőségeit sem. Ezen kívül nagy figyelmet fordított még a szárazföldi és víziutak állapotára, a rendelkezésre álló szállítási eszközök mennyiségére, teherbírására. Mindezt - a pénzforrások biztosítását szolgáló adókra is gondolva - részletes számításokkal támasztotta alá.

4 Lipót elhatározása miatt természetes, hogy Lotharingiai Károly is elsődlegesen a nándorfehérvári ostrom lehetőségeit vizsgálta. Úgy találta azonban, hogy ez a vállalkozás sok nehézségbe ütközne.

5 Alapos megfontolás után tehát Belgrád közvetlen megtámadását elvetette. Ezek után Várad megvételét fontolgatta. Arra a következtetésre jutott, hogy elfoglalása igen fontos. Stratégiai jelentősége miatt elősegíthetné a további terjeszkedést, elsősorban Erdély elfoglalását. Hozzátette azonban, ha kikerülik az egri, és a többi török kézen lévő várat, és így foglalják el Váradot, az később komoly veszélyt jelenthetne.

6 Úgy vélte továbbá, hogy: „(... arra kellene törekednünk, legyen a kezünkben a Dráva), ha a háború folytatódik, a következő hadjárat után, úgy vélem, sokkal biztosabban lehetne Váradot bevenni."

7 A Dráva-vonal elfoglalásának szükségességét több tényezővel indokolta. Mindenekelőtt a folyót úgy tekintette, mint jól védhető, fontos, természetes határt. Másrészt, amennyiben a Dunántúlt teljes egészében kezükben tartják, könnyebben kerülhet a császár birtokába a Duna-Tisza köze is. Különös jelentőséget tulajdonított Eszék elfoglalásának, mert ezzel a törökök legfontosabb drávai átkelőhelyét szüntetnék meg, s ezzel együtt a Szent Liga csapatai számára szabaddá válna az út Belgrád felé.

8 A rendelkezésünkre álló szakirodalomból és forrásokból az állapítható meg, hogy elsősorban Lotharingiai Károly elképzelése érvényesült. Annak is főként a Dráva-vonal, s ezen belül Eszék elfoglalására vonatkozó része. Jóllehet Bádeni Lajos és Miksa Emánuel gyülekezőhelyéül Szolnokot jelölték meg, ami önmagában az ország keleti részében török kézen maradt várak elfoglalására és Erdély biztosítására utalhatott volna, ezek a seregek azonban Szolnokról nem Eger, Várad vagy Erdély ellen indultak, hanem a Duna mentén előretörő csapatokhoz csatlakoztak. A Haditanács végül is arra az elhatározásra jutott, hogy 1687. május 20-án Lotharingiai Károly 40 ezer katonájával Esztergomnál, Bádeni Lajos és Miksa Emánuel 20 ezres kontingensével együtt Szolnoknál gyülekezzen.

9 Lotharingiai Károly - naplójának tanúsága szerint - 1687. május 29-én még csak Győr alatt táborozott, várva a tervezettnél jóval lassabban gyülekező csapatokat.

10 A seregek beérkezésének vontatottságát mutatja, hogy június 9-én: „A császári csapatok létszáma még mindig csak 18-20 000. A hadak ekkor már az óbudai táborban tartózkodtak, ahová június 6-án érkeztek Schärffenberg gróf vezetése alatt. A hadvezetés döntéseit jelentős mértékben befolyásolták az ellenfél hadmozdulatai. Rendszeresen gyűjtöttek és kaptak információkat a török seregek vonulásáról és