Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

MŰHELY - VONYÓ ÉVA: Az 1687. évi hadjárat baranyai vonatkozásai

akcióiról. Június 6-án jutott tudomásukra, hogy „...a törökök Dárdánál betörtek, és az eszéki hidak rendbehozatalán dolgoznak."

12 Június 8-án ült össze a tábornokok tanácsa, ahol a törökről kapott hírekre reagálva azt vitatták meg „... miként lehetne megakadályozni a törökök átkelését Eszéknél."

13 A megbeszélések eredményeként június 9-én a császári csapatok - csekély létszámuk ellenére - parancsot kaptak, hogy induljanak a Duna jobb partján Eszék felé. A törökök eszéki akciója tehát nemcsak arra késztette a Szent Liga csapatainak vezérkarát, hogy Lotharingiai Károly tervének megfelelően cselekedjék, hanem az előrenyomulás felgyorsítására is kényszerítette őket. Ami a másik gyülekezőhelyet illeti, Miksa Emánuel a megjelölt időre nem érkezett meg Szolnokra, hanem június 10-én Bécsből jelentette, hogy bajor segédcsapataival 17-18-án éri el Budát. Bádeni Lajos herceg, csaknem egy hónapos késéssel, június 18-án érkezett Szolnokra. Itt a hadvezetés június 8-i határozatával összhangban arra kapott parancsot, hogy „.. .a Duna bal partján a fősereggel egy magasságban nyomuljon előre Baja felé."

14 Lotharingiai Károly ekkorra már elérte Tolnát, majd június 24-én Dárdánál táborozott le. Onnan nyomult előre a Dráváig, hogy elfoglalja az eszéki hidat. Miután a kísérlet teljes kudarccal járt, a főparancsnok elhatározta, feljebb új hidat veret a Dráván, és azon átkelve csap össze az oszmánokkal. Seregének létszáma ekkor nem becsülhető 25 ezer főnél többre, felszereltségére, fegyverzeteire utaló adatok pedig nincsenek. Az eszéki híd elfoglalásának meghiúsulása mindenesetre arra utal, hogy Lotharingiai Károly nem rendelkezett elegendő erővel a kulcsfontosságú Eszék sikeres ostromához. Még ebben a kiélezett helyzetben is érvényesült egy - a Szent Liga pozícióit gyengítő - szubjektív tényező. A fővezér Lotharingiai Károly és Bádeni Lajos közt hatalmi harc dúlt. Az őrgróf önálló (fő)parancsnoki jogkört követelt magának. A bajor választófejedelem, Miksa Emánuel seregeit június 29-én Csongrádnál összpontosította. Az objektív körülmények (az élelmezési és utánpótlási zavarok az elpusztult Alföldön) arra késztették, hogy a vezetése alatt egyesült hadakkal csatlakozzon Lotharingiai Károlyhoz.

15 A bajai átkelés után július 13-án érkeztek a fősereghez, amely akkorra már átkelt a Dráván. Bádeni Lajoson kívül megérkeztek a horvát bán és Dünnewald tábornok vezette horváth csapatok, illetve Veterani tábornok az észak-magyarországi seregek élén. Az így kiegészült hadak július 19-én érkeztek Eszék alá. Az ostrom kimenetele azon múlt, milyen erőket tudott felvonultatni a török a város védelmére. Lotharingiai Károly ennek megfelelően folyamatosan szerzett értesüléseket az eszéki vár védelmének alakulásáról. Szulejmán nagyvezér június 8-án 30000 emberrel indult el Nándorfehérvárról. Három nap múlva az újabb erősítések hatására már 80000 fős sereg fölött rendelkezhetett. Az első segélycsapat (6000 fő) június 12-én érkezett Eszékre. A nagyvezér teljes seregével egy hónappal később, július 13-án ütött tábort Eszéknél.

16 Lotharingiai Károly naplójából két fontos tényre derül fény. Az egyik: a török haderő, legalábbis létszámban, felülmúlta a Szent Liga csapatait. Másrészt nyilvánvaló, hogy Lotharingiai Károly szinte napról napra értesült az ellenséges hadsereg erejéről. Mivel viszonylag pontos adatok birtokában mérlegelhették az esélyeket, bizonyos, hogy a törökök hadereje nem okozott meglepetést a keresztény hadvezetés számára.