Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - MARÁZ BORBÁLA: Az őskori bronzművesség virágkora a Dél-Dunántúlon

urnamezős kultúra a Dunántúlon több jelentős fémműves központot (köztük a Mecsek-vidékit) hozott létre, amelyek bronzmúvessége a keletalpi, BaierdorfVelatitz típusú bronziparhoz kapcsolható (MÜLLER-KARPE 1959. 101., 188.). Ennek a hatalmas, a Rajnától az Alpokon át a Tisza vonaláig terjedő urnamezős kultúrkörnek a déldunántúli települései a korai időszakban részben ugyanott találhatók, ahol korábban a halomsíros népességéi is voltak (Lánycsók - Egettmalom dűlő, Majs, Mohács, Siklós stb.). Ez a Közép-Európa nagy területeit benépesítő kultúra az i. e. XIII. század végén a halomsíros kultúra korábbi területein alakult ki, etnikai-kulturális alapjait a Dunántúlon a késői halomsíros kultúra népcsoportjai képezték (KŐSZEGI 1979. 2-3.; BÁNDIPETRES 1979. 108-120.). A terület települési képe (1. kép) azonban ugyanúgy megváltozott az urnamezős időszak elején, mint ahogyan döntő változás következett be a bronziparban is. Az urnamezős kultúra népének térhódítása után továbbra is léteztek települések a sík vidékeken, vízzel vagy mocsárral körülvett földhátakon (Mohács-Cselepatak, Majs-Malomárok-Borzazug, Majs-Merse, Szentlőrinc stb.), valamint a folyó- és patakvölgyeket kísérő domboldalakon (Lánycsók, Sásd-Kaposvári út stb. - v. ö. PATEK 1968. 53-71.). Ezek mezőgazdasággal foglalkozó, sokszor nagykiterjedésű paraszti falvak voltak. A korszak új vonása, hogy a korábban is sűrűn lakott dombvidékek és síkságok mellett az addig lakatlan hegyvidékek - így a Mecsek is - benépesültek (TORMA 1969. 79-80.). Egymás után létesültek a korai urnamezős időszakban a telepek a Mecsek déli és délnyugati lejtőin (Pécsvárad-Aranyhegy, Kővágószőlős, Bakonya, Cserkút) és új jelenségként létrejöttek a magaslati telepek (Pécs-Jakabhegy, Pécs-Makár) a hegységek belsejében. Magaslati telepeknek nevezhetjük azokat a nagykiterjedésű településeket is, amelyek a Somogy-Tolnai-dombvidéken vagy a Kaposvölgyet kísérő magas dombtetőkön keletkeztek (Szálacska, Lengyel). A későbronzkor urnamezős korú településeinek és a bronzművességre utaló régészeti leleteknek az elterjedési térképe (1. kép) alapján világosan kimutatható az a különbség, amely az egyes településformák gazdálkodási módja, szerepe és feladata között lehetett a késői bronzkor folyamán. A későbronzkori fémművesség központjai a Mecsek-vidéken A bronzműves központra utaló leletek csaknem kizárólag a magaslati telepeken kerültek elő, és a bronz kincsleletek, raktárleletek is ezek körzetében összpontosultak, ellentétben a síkvidéki, jó termőtalajú területek falvai val, ahol a régészeti leletek és épületmaradványok tanúsága szerint a földművelés szerepe volt a döntő. A magaslati telepeken jöttek létre a nagy mennyiségben és magas színvonalon termelő bronzműves központok, amelyeknek a termékeit kereske-