Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - SZITA LÁSZLÓ: A török világ vége Baranyában

A Harsányi-hegy melletti győzelem, Eszék megszerzése, megnyitotta az utat a rég óhajtott és várt cél felé: Belgrád visszafoglalása elérhető közelségbe került. A nagy diadal sem hozta meg azonban Baranya teljes területének felszabadulását. Sziget falain lófarkas zászló állt még, veszélyeztetve a stájerországi utánpótlás-vonalat, a Dráván tervezett szállításokat. A haditanácsban 1688-ban már mindent félresöprő vélemény uralkodott: Belgrádot visszahódítani, amellyel megnyílik az út a Balkánra. A korábban hangsúlyozott és mindig hosszú vitát kiváltó magyarországi erődítések, török kézben lévő városok és várak visszafoglalása - noha nem került le a napirendről - még váratott magára. Az új hadászati elvnek a lényege az volt, hogy a keresztény csapatok változatlanul minden erővel törjenek Belgrád irányába, a mögöttük maradó területeken lévő török erődök és várak elszigetelésére pedig építsenek ki minél szorosabb zárógyűrút. Ezzel tegyék lehetetlenné a várak élelmiszer-utánpótlását és akadályozzák meg a hadifelszerelések, muníció pótlását. Ezek a törekvések nem találtak egyhangú támogatásra a haditanácsban, maga a fővezér is latolgatta a lehetséges körülzárások vagy ostrom tervének megvalósítását. Buda visszafoglalása után azonban a nagy erődök elfoglalása helyett a török teljes kiűzésének stratégiájában a Buda-Mohács-Eszék-Belgrád útvonalon megvalósítandó főcsapás terve erősödött meg. Az országban maradt várak, városok elszigetelése, körülzárása, közöttük a kapcsolatok megakadályozása, továbbá a török főseregek évente megújuló támadásától történő teljes elszigetelés lett a fő stratégiai doktrína. 1688 szeptemberétől, amikor is a regensburgi szerződést XIV. Lajos felmondta és megtámadta a Habsburg birodalmat, kétfrontos európai háborúra kényszerítve azt, a nyugati frontra vezényelt csapatokkal meggyengülő magyarországi, illetve balkáni frontok tartása megnehezítette volna a hosszúra nyúló várostromok miatt a fő hadszínterekre való felvonulást. A várak körülzárása és kapitulációjuk kikényszerítése látszott eredményes megoldásnak. Ezt a hadászati stratégiai elvet támogatta és követte a Lipót császár mellett hűséggel kitartó Lotharingiai Károlyon kívül Donát Heissler tábornok, Eneo Silvio Caprara tábornok, Friedrich Veterani, Antonio Caraffa, Friedrich Schärffenberg tábornokok. Az 1687. májusi haditanácsi ülés vitájára meghívott „front főtisztek" kifejthették véleményüket. Érdekes módon Eger, Nagyvárad, Temesvár, Szigetvár, Pétervárad erősségének ostroma ekkor még mint fő hadászati program valamennyi véleményezőnél első helyen szerepelt. Az 1687. októberi tárgyalásokon viszont már valamennyien egyet értettek, hogy a várak elzárásával különösebb áldozatok nélkül lehetséges a főfront irányában hadjáratot vezetni és annak sikere nem veszélyeztetett olyan mértékben, hogy az erőket szét kellene forgácsolni várháborúkra.

10 Ennek ellenére még gyakorta felvetődött Eger, Várad, Szigetvár, Székesfehérvár elfoglalásának ügye is. Lotharin-