Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - SZITA LÁSZLÓ: A török világ vége Baranyában

giai, Miksa Emanuel és főleg Badeni Lajos szorgalmazta a várak visszavételét (KUN 1986. 266-298.). A hadiesemények alakulása folytán azonban a várak körülzárása került előtérbe, melynek megvalósítására már 1687 júliusától sor került. Egert császári seregek és különböző magyarországi segédcsapatok zárták körül. A kapitulációra december 17-én került sor. Lényegében a körülzárás taktikája diadalmaskodik 1688. január 14-én, amikor is Munkács kapitulált. Szigetvár körülzárásáról 1688 áprilisában dönt a haditanács. 1688 május 19-én került sor a hosszú időn át körülzárt Székesfehérvár kapitulációjára. Az 1689. évi hadjárat során Vidin rövidebb körülzárás után kapitulált. 1690. április 13-án hosszú időn át tartó blokádban teljesen elerőtlenedett Kanizsa is kapitulált. Az 1691. november 7-i sikertelen ostrom után Lajos badeni őrgróf, hadseregfőparancsnok blokád alá helyezte Nagyváradot, a kapitulációt 1692. június 5-én írták alá. 1693-ban hasonlót láthatunk Borosjenő, Világos, stb. várak bevételénél. 1694 októberében blokád alá került Gyula vára, amelyből 1695. január 12-én vonult ki a török őrség. Ezen, nyilván nem teljes magyarországi képbe illeszthető be Sziget várának kapitulációja is, amely Baranya vármegye teljes felszabadítását jelentette 1689-ben. Szigetvár visszavételére Lotharingiai Károly és Badeni Lajos 1686-1687ben többször visszatértek. A főparancsnok azonban az alapos felderítés után rögtön belátta, hogy az 1680-as évek Szigetvára nem könnyű zsákmány. Elfoglalásához 15-20 ezer fős sereg és nagyon jelentős tüzérség és egyéb ostromló technika kell. Ezt az erőt nem tudták elvonni a főhadseregtől. Badeni Lajos határozottsága Sziget bevételét illetően 1686 októberében csökkent, amikor is a Barcs melletti csapatösszevonás után Pécsre előrenyomulva, személyesen is részt vett a vár felderítésében. Ó valamivel optimistábban ítélte meg a szükséges erőket egy sikeres várostromhoz. Tízezer katona mellett azonban ő is jelentékeny tüzérséget, nehézágyúkat, s mintegy ezer műszaki személyt kívánt volna ahhoz, hogy egy ostrom esetén az Almás patak által tóvá terebélyesedő vizeket, mocsarakat át lehessen hidalni (HAL 1939. 6-7.). Németh Béla és Hal Pál kutatásai Szigetvár visszafoglalására minden lényeges eseményt feltártak. Mindkét szerző a bécsi hadilevéltár Szigetvárra vonatkozó aktáit tanulmányozva írta meg munkáját. Újra áttekintve ezeket az iratokat, kevés hozzátenni való akad. Részint az ő eredményeik alapján, részint újabb dokumentumok felhasználásával Baranya felszabadulásának utolsó mozzanata a következőkben foglalható össze. A Harsány-hegyi csatát megelőzően, a Lotharingiai Károly vezette sikertelen eszéki hadjárat során a fővezér már meggyőződött arról, hogy a török kézen lévő Sziget veszélyezteti a hadművelet sikerét. A császári seregek hídfőállását Eszék fölött megrongálták a szigeti törökök azzal, hogy hatalmas farönköket vágtak a folyóba. A rohanó ár ezeket nekizúdította a pontonnak, amely elszakadt. A Dráva menti hadsereg és a bécsi haditanács futárainak útját