Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - SZITA LÁSZLÓ: A török világ vége Baranyában

pusztának s Szt-Györgynek véve útját a hegyekből kiérve, Szigetvár fölött a síkságon ment Barcs felé, hova 9-én érkezett meg..." (NÉMETH 1903. 319-329.). Bécsi forrásra hivatkozva a hatalmas esőzésre itt is utalás van. Vass Előd előbbiekben hivatkozott tanulmányában - Badeni Lajos 1686. október 15-i jelentését felhasználva - utalt arra, hogy az esőzés miatt a patakok hídjait a megduzzadt ár elsodorta, így az előrenyomulás lelassult. Megszakadtak a hadseregek közötti kapcsolatok. A hideg, esős, mély sáros utakon 700 katona halt meg mire a Dráva mellé érkeztek. Az előrenyomulás útvonalán lakott hellyel nem találkoztak. A „... területeket úgy vettük birtokba, hogy egyetlen lélek sem mutatkozott..." - írta a haditanácshoz a már idézett levelében. A csapatok egyesülésére október 14-én került sor. A „szlavóniai hadtest"-nek négy napi várakozás után sikerült a megáradt Dráván létesített hajóhídon átkelni. A „szlavóniai hadtest" Friedrich Schärffenberg vezetésével, a „drávai hadtest" Badeni Lajos vezetésével megkezdte az előrenyomulást a megye központja, Pécs felé. Az egyesült csapatokhoz Badeni korábbi parancsa alapján csatlakoznia kellett a kaproncai várőrségnek, amelynek kapitánya Makár János volt. A Makár vezette végvári csapat és a hozzá csatlakoztatott horvát gyalogosok szeptemberben két ízben is intéztek támadást Pécs város ellen. A vár ostromát meg sem kísérelték, de jelentős zsákmányhoz jutottak. A felgyújtott várost a törökök oltották el, miután a támadásból a végvári és hajdú csapatok visszavonultak. (Ennek a támadásnak az értékelésénél inkább azoknak van igazuk, akik kárhoztatták.) A jövő hadjáratainak tervében Pécs - mint ezt már megjegyeztük - katonai garnizon és gyülekezési centrumként szerepelt már 1686-ban. A város felégetése nem szolgálta ezt a célt (NÉMETH 1903.). Az egyesült hadtestek október 15-én érkeztek Pécs alá. 16-án a török védők a város védhetetlennek tartott falai közül a várba húzódtak vissza. Badeni módszeres ostromhoz készítette elő csapatait. Az ostromról igen sok egykorú eredeti forrrás maradt meg. Kivétel nélkül egybehangzóan írják le a város felszabadítását.

7 Mi természetesen Badeni Lajos jelentését használjuk. Az őrgróf a tüzérségi előkészítést meglepőnek írta le. Külsőleg a várfal és a keleti bástyák szilárdabbnak tűntek. 9 lövegük hat óra alatt utcányi rést vágott, és a közben elkészített circumvallátióból a roham előkészítésén munkálkodtak. A szökevények már a módszeres tüzérségi tűz harmadik órájában azt vallották, hogy a várparancsnok a megadáson tanácskozik. A vár nemcsak azért nem tartható, mert falai gyengék, hanem „olyan zsúfoltság van, amely sem az élelem, sem az ivóvíz tartalékokkal nincsen arányban(?)". Október 21-én éjjel tömeges szökésre került sor. A szökevények elmondták, hogy több ezer ember van a várban, akik pincékben vannak és a szabad ég alatt hálnak. A vár vízellátását biztosító vezetéket a tüzérség megsemmisítette. Az egyetlen ásott kútból természetesen a nagy tömeg és a védők szükséglete nem fedezhető, ezen döntő tény meggyőzte a várparancsnokot a feladásról. Október 22-én Pécs szabad volt. Négyezer török nőt és gyereket engedtek elvonulni. Közel ezer volt