Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)
TANULMÁNYOK - SZITA LÁSZLÓ: A török világ vége Baranyában
Simontornya és Kaposvár bevételével a Mecseket megkerülve eljusson Barcs térségébe, ahol csapatösszevonásra kerülne sor a szlavóniai hadtesttel történő egyesülés révén. 4 Majd a Dráva balpartján dél-kelet felé haladva egyesül a fősereggel, amely Eszék bevételére vonul fel. Teljesen világos ebből a tervből, hogy ekkor a fővezér nem gondolt Szigetvár ostromára. A különítmény parancsnoka, Friedrich Siegmund Schärffenberg gróf altábornaggyal mégis felderítették (személyesen is részt vettek az akcióban) Szigetvár gyors ostromának lehetőségeit, de belátták, hogy csak módszeres körülzárás és ostrom, nehéz várromboló tüzérség bevetésével, továbbá „... különleges műszaki alakulatok idevezény lésé vei lehetséges a város, illetve a vár ostromát a siker reményében elkezdeni..." (HAL 1939. 6-9.). Németh Béla úgy tudja, hogy az egész drávai különítmény a vár alá vonult és innen folytatta útját Pécsre, a város és a vár elfoglalására (NÉMETH 1903. 307.), miután az ostromhoz szükséges katonai és technikai erővel nem rendelkezett. Utaltunk az 1686. májusi haditanácsi határozatra, illetve tervekre, valamint a szeptemberi tolnai haditanács által kiadott parancsra, melyek alapján megállapíthatjuk, hogy Baranya és térségének visszafoglalását részletesen azért dolgozták ki, hogy a főcsapás irányába, Eszék-Belgrád felé biztosítsák egy nagy hadjárat hadászati lehetőségeit. Szűkebb hazánk a nagy európai visszafoglaló háború tervezésében figyelemre méltó szerepet kapott. Baranya tehát területileg fontos stratégiai térséggé lépett elő Buda után. A főhadseregek a főcsapás egyik lehetséges irányát Belgrád felé Eszéken keresztül tervezték. A Dráva pedig a hadiszállítások miatt tett szert rendkívül nagy jelentőségre (PICKL 1977.). Nem véletlen, hogy amikor 1688/89-ben a török elleni hadjárat súlypontja áttevődik az Al-Duna térségébe, s megnyúlnak a hadtáp-vonalak - Bécs, Buda, Mohács felé a vízi szállítás megnövekedik - a Belgrád és Pétervárad térségében harcoló Szent Liga csapatai részére, Baranya utolsó török erődítménye, Szigetvár visszahódítása is előtérbe kerül. Visszavétele révén válhat teljesen zavartalanná a hadiszállítás a Dráván és Észak-Balkánon küzdő egyesült keresztény csapatok számára. Ezeknek a figyelembevételével lehetséges tehát megérteni, hogy Baranya török alóli felszabadítása hogyan és hova helyezhető el a háborúk sorozatában. A tolnai hadászati terveken azonban némileg módosítottak a közben bekövetkezett események. A fővezír szeptember legvégén, a hirtelen bekövetkező hideg esős idő miatt, amely októberre sártengerré változtatta az amúgy is a vizek árterületén lévő táborait, visszavonta a Dráván túlra a főerőit. Olyan gyenge védő-csapatok maradtak Baranyaváron és a hadihíd védőpalánkjában, hogy ezek elfoglalása nem okozott gondot a császári seregeknek. Már a szeptember 19-én szerzett információkból arra lehetett következtetni, hogy a fővezír nem akarja Baranyát tartani és téli szállásra fog elvonulni. 20-án azután biztos adatokat kapott Károly főherceg erről. A szövetségesek ekkor megkezdték az elvonulást. A bajorok, szászok jelentékeny része október elején vonult el