Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - MARÁZ BORBÁLA: Az őskori bronzművesség virágkora a Dél-Dunántúlon

tudták előállítani. A különböző bronztárgyakat a neki is megfelelő „tulajdonságú", minőségű bronzból öntötték vagy kalapálták, s a bronz nyersanyag minőségét: az olvadási pontot, a megszilárdulási idő hosszúságát, a bronz keménységét vagy lágyságát az ón, antimon, ólom és arzén megfelelő aránya biztosította. A velemi bronzművességben feltűnően gyakran kerülnek elő antimonbronzok, amelyek színe kékes. Az ott talált kerek, cipóformájú öntőlepények között magas antimon és ólomtartalmú bronz nyersanyag-lepények voltak (MOZSOLICS 1984. 39.). Különösen a kurdi szint depotleleteiben gyakran találhatók fehérbronzból készült tárgyak. Ezek legtöbbször ékszerek; eszközök és fegyverek csak kivételesen vannak fehérbronzból. A beremendi bronzleletben egy díszkorong anyaga fehérbronz. A dobszai leletből Hampel J. 3 csüngő összetételét közli: az egyik 82,30% rezet és 17,03% ónt, a másik pedig 78,23% rezet és 21,16% ónt tartalmazott (HAMPEL 1896. 26-27.) Ez az összetétel megfelel a klasszikus „harangbronznak" a 80% körüli rézzel és 20% ónnal. Az ilyen bronzok felülete világosszürke. A jakabhegyi depotban egy erősen deformált, töredékes pápaszem-spirális anyaga lehet fehérbronz. Bronzolvasztó kemence nem került elő a Dél-Dunántúl területéről, így ennek szerkezetét nem ismerjük pontosan. A tüzelőanyag minden kétséget kizáróan a faszén lehetett, és a tűz élesztéséhez agyag fújtatócsöveket használhattak, amilyeneket a Sághegyről és Tatáról ismerünk (PATEK 1968. XVII. t. 8, CXVIII. t. 1). Az öntőtégely és öntőkanál szintén ritkán fordul elő környékünk későbronzkori leletanyagában. A bronztárgyak készítése kétféle eljárással történt: öntéssel és lemezből vagy huzalból való kovácsolással. A bronztárgyak öntéséhez szükséges öntőformákat homokkőből vagy agyagból készítették; utóbbiakat az ellenállóképesség erősítése céljából keményre kellett égetni. Az egyszerűbb, lapos tárgyakat egyrészes öntőformában készítették, amelybe a tárgy domború részének negatív képe volt vésve. Ezt lapos kővel vagy agyaglappal zárták le és a zárólapot rögzítették a mintához. így készültek a kések, borotvák, sarlók és az egyszerűbb ékszerek. Ilyen célt szolgált egy Makártetőről való homokkő-öntőforma. A bronzleletekben előforduló számtalan sarlónak szinte mindegyike önálló jellegzetességeket mutat; két azonos példányt szinte nem is találunk köztük. Ez alapján úgy tűnik, hogy a legtöbb darabot külön-külön öntőformában készítették. A nem lapos, de tömör eszközök és ékszerek (véső, ár, dísztű, csüngők egy része stb.) öntéséhez kétrészes öntőforma volt szükséges, egy-egy részen a tárgy felének negatívja volt kivésve. A két résznek szorosan és pontosan kellett illeszkednie egymáshoz, és csak öntőlyuk volt rajta, ahol a megolvasztott fémet beöntötték. Az ilyen kétrészes öntőformában készült tárgyak szélein meglátszik a két rész összeillesztésének helye; az itt keletkezett öntési varratot és az