Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

KRÓNIKA - A XVII. Országos Honismereti Akadémia (Szekszárd, 1989.) (MÁRFI Attila)

A XVII. ORSZÁGOS HONISMERETI AKADÉMIA (SZEKSZÁRD, 1989.) A hagyományosan évente megtartott honismereti akadémia mindig a nemzet legfontosabb problémáit tűzi napirendre. Idén Tolna megye adott otthont a mozgalom képviselőinek, hol napjaink egyik legaktuálisabb kérdéséről a Kárpát-medence népeinek történetéről tanácskoztak öt napon keresztül és hat szekcióban. A téma aktualitását jelenlegi politikai helyzetünkön túl az is indokolta, hogy a honismereti mozgalom a határainkon kívül élő magyarság sorsát is igyekszik felvállalni. Ezt a központi gondolatot erősítette meg Pozsgay Imre államminiszter első napon megtartott előadása is a „Magyarság helye Európában" címmel: A magyarság minden történelmi tragédiát túlélve fenn tudott maradni, egy olyan korszakban, amelyekben népek tűntek el. Ebben a több mint ezer évben sajátos kultúrával Európa része tudott maradni a nemzet, s helyet kér most is a közös európai házban. Magyarország mindig megsínylette, ha elvesztette toleranciáját, de nem lehetett befogadó nemzet, ha a nagyhatalmi birodalmi politika az „oszd meg és uralkodj" gyakorlatát rákényszerítette. Az elmúlt negyven évben a nemzeti tudaton végig szántó „ideológiai buldózerek" sem tudták elvenni az itt élő népek egészséges hazafiságát. A legsötétebb korszakban sem tűrte ez a nemzet, hogy elvegyék szabadságát és idegen demagóg ideológiával fertőzzék meg. Az államminiszter külön hangsúlyozta, hogy „Magyarország ezen a 93 ezer négyzetkilométeren élő népesség, magyarok és nemzeti kisebbségek egyaránt alkotói ennek a hazának, s valamennyiök felelős kormányzata az, ami most működik, s amely nyilván megerősödik egy szabad választás által." Az akadémia nyitó napján végül a honismereti munka kiemelkedő személyiségeit Ortutay-emlékplakettel tüntették ki. Külön örömünkre szolgált, hogy a népes baranyai küldöttségből Ravasz János is elnyerte a díjat kiváló honismereti-közművelődési munkásságáért. A következő nap plenáris ülésen három előadás hangzott el. Szabad György egyetemi tanár „Települési mozgalmak és társadalmi átalakulás a XVIII-XX. században" címmel a Kárpát medence népeinek nemzetet alkotó szerepéről adott áttekintést. Talán a legfontosabb gondolatként hangsúlyozta, hogy „Magyarország akkor volt erős és boldog, ha befogadott, s akkor volt gyenge és ingatag, ha kiutasított". Andrásfalvy Bertalan ugyanennek a korszaknak néprajzi vonatkozásairól tartott előadásában Pozsgay Imre alapgondolatát részletezte: „A magyarság egy csoda, amit nehéz megértem!" A nemzeti kultúrát alkotó népcsoportok különbözőségei ellenére is csodálatos egységben maradtak fenn, melynek alapja az állandó mozgás a népi kultúrák egymásra hatása. Záró előadásként Stark Ferenc a kisebbségi lét időszerű kérdéseinek mai helyzetéről tartott előadást. Ezt követően rövid Tolna megyei kiránduláson vett részt az akadémia közel 200 fős küldöttsége. A tanulmányúton a váraljai német nemzetiségi olvasótáborban és a sötétvölgyben működő honismereti táborban ismerkedtünk meg az ott folyó munkával. A nap kiemelkedő eseménye volt a Kakasdon élő bukovinai székelyek helytállásának tiszteletére emelt kopjafa és székely kapu ünnepélyes felavatása. Az ünnepség a székely himnusz közös eléneklésével ért végett.