Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

KRÓNIKA - A XVII. Országos Honismereti Akadémia (Szekszárd, 1989.) (MÁRFI Attila)

A harmadik nap kezdődött az érdemi munka, mikoris szekcióüléseken tárgyalták a magyarországi nemzetiségek és a határainkon túl élő magyarság jelen és múltbeli történetét. Idén először kapott lehetőséget a cigány etnikum arra, hogy képviselőik a 600 éve itt élő, s folyamatosan betelepülő cigányság történetét bemutassák. S talán itt volt a legszenvedélyesebb a légkör, felemlegetve a cigányokkal szembeni előítéleteket. A perifériára kiszorult népcsoportok (Szintó, Bea, Oláh, Kolompár stb.) közt is nagy az ellenségeskedés. Többször elhangzott az ülésen, hogy a hazánkban élő cigányság az egyedüli népcsoport, mely kettős nemzettudattal él. Az ülés résztvevői megegyeztek abban, hogy a cigány kultúrát-hagyományokat feltáró kutatócsoportokat kell létrehozni. Az ülésekről összességében az alábbiakat állapíthattuk meg: valamennyi szekció egyetértett abban, hogy minden itt élő nemzetiség szerves része Magyarországnak. A honismereti mozgalomban olyan nemzettudat tapasztalható, ami a hivatalos politikában eddig nem létezett. A mozgalom felhívta a figyelmet a problémákra, de többet nem tehet. A következő nap egésznapos tanulmányúton ismerkedtünk Tolna megye jellegzetes tájaival. A négy különböző útvonalon eljutottunk a Sárköz több falvába, a Kaposkoppány völgyébe, Simontornyára, Dunaföldvárra, s voltunk az „atomvárosban" is. Itt a leendő paksi múzeum anyagát képező kiállítás ünnepélyes megnyitóján is részt vettünk. Az élményekben gazdag kirándulás záró eseményeként a Lengyel község közelében fekvő Sánci-tetőn a Wosinszky Mór emlékoszlopot koszorúzták meg az akadémia résztvevői. Az európahírű tudós-régész nevéhez fűződik 4000 évvel ezelőtt élt bronzkori nép, az ún. lengyeli kultúra telepeinek feltárása. Az akadémia zárónapján a szekcióülések eredményét összegezve, az elnökség az alábbi ajánlásokat tette közzé, melyet a résztvevők egyhangúlag elfogadtak: 1. Javasoljuk, hogy a határainkon kívül rekedt magyar falvakkal testvér kapcsolatot építsünk ki. 2. A mozgalom aktívan tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy nemzeti címereink, zászlóink, himnuszaink ismét a nemzeti kultúra részei lehessenek. 3. Törekedjünk arra, hogy nemzeti emlékhelyeinket számba vegyük, s bizottságot hozzunk létre, melyek nemzeti örökségünk helyzetéről bármikor számot adhatnak. 4. Élesszük újjá az ország kulturális autonómiáit, s a megszűntetett községi iskolákat. Végül az akadémia tagsága az alábbi felhívást tette közzé az ország felelős vezetőihez: „Megbocsáthatatlan bűn, hogy önző karriervágyból többen saját kiváltságaikat védelmezik. Nem szabad játszani egy nemzettel. Innen üzenjük nekik: A haza mindenek előtt!" M árfi Attila levéltáros, megyei honismereti szakfelügyelő