Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

MŰHELY - BÉKÉS LAJOS: Adalékok a szabolcsi szénbányászat történetéhez

egyenként 1030 lóerős dinamót helyeztek el, amelyek 4000 kg hasznos terhet 12-15 m/sec sebességgel tudtak szállítani. Fokozatosan fejlesztették a szén fejtését is. 1909-ben Rücker aknán bevezették a félautomata fúrókalapács használatát. 1914-ben használtak először fej tőkalapácsot. „Présléges" munkaeszközökkel 1920-ban 50%-os, 1930-ban 60%-os, 1946-ban 73,9%os arányban dolgoztak. Ezek félautomata kézigépek voltak. A jobb szállítási és technikai körülmények megvalósítása mellett a minőség javítása volt fontos a piaci terjeszkedés érdekében. A DGT 1855-től kezdve foglalkozott a szén tisztításával, osztályozásával. Az első szénmosót 1857-ben nyitották meg. A szénosztályozás nagyobb részben „száraz" módon történt. Az I. vh. előtt minden jelentősebb aknánál volt szénosztályozó. A száraz osztályozás mellett szükség volt a „nedves" eljárás alkalmazására is. A nyers szénből nyert tiszta szénfajtákat-mesterségesek és természetesek - egyaránt előállítottak a mecseki szénmedencében, így a darabos szenet, diószenet, mogyorószenet, kovács szenet stb. A DGT kezdetben csak saját fogyasztására termelte a szenet. Az 1860-as évektől kezdve azonban jelentősen bővült a belső piaca, sőt exportra is termelt. A nyugati piacról az angol piacot nem tudták kiszorítani, csak átmeneti ideig létező kedvező konjunkturális, vagy politikai okok miatt tudtak behatolni. A „keleti kérdés" miatt 1853-56 között Törökország és szövetségesei, valamint Oroszország között kirobbant keleti, vagy krími háborút 1856. március 30-án lezáró párizsi béke megnyitotta a Fekete-tengert a nemzetközi kereskedelem és a hajózás számára. Szabaddá nyilvánította a dunai hajózást is. E kedvező változások ellenére a DGT keletre irányuló piaci lehetőségeit három ok akadályozta: gazdasági és politikai viszonyok, az Al-Duna szabályozatlansága, és az európai szénmedencék növekvő konkurrenciája. Az 1877-78-ban kirobbant újabb orosz-török háborút lezáró San-Stefanói béke megállapításait 1878 júniusában módosító berlini kongresszus (1878. VII. 13.) ismét foglalkozott a dunai hajózással. A Vaskapunál és a zugoknál lévő hajózási akadályok eltávolítására szükséges munkálatok elvégzésére a Monarchia kapott megbízást, a munka költségének fedezésére szolgáló ideiglenes díjszedés jogának javára történt fönntartása mellett. A Vaskapu-csatorna építését Magyarország Széchenyi szellemében vállalta. 1898 őszén átadták a forgalomnak. A Balkánra irányuló szénexport az első világháború idején kedvezően alakult. A központi hatalmak helyzetének romlása miatt azonban nem tartott sokáig a balkáni kereskedelem. A Magyarországot rendkívül sújtó trianoni béke lehetetlenné tette a mecseki szén további exportálását. A Jugoszláv Királyság pl. olyan magas vámot szabott a pécsi szénnek, hogy az gyakorlatilag egyenértékű volt a beviteli utalómmal. A péc s vidéki szénnek a belföld lett a legfőbb piaca. A DGT saját üzemein kívül az 1880-as évektől kezdődően a MÁV lett a pécsi szén legnagyobb fogyasztója és szállítója. A II. világháború után, 1945-ben, a postdami egyezmény értelmében a magyarországi német javak a Szovjetunió tulajdonába jutottak. így a magyarországi német javak, a pécsvidéki bányák a Magyar-Szovjet Hajózási Részvénytársaság birtokába kerültek. A MSzHRT 1946. június 26-án jött létre. Ugyanezen a napon a DGT egykori bérbirtokai a magyar állam tulajdonába jutottak. így államunk a részvények 47%-ával rendelkezett.