Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

MŰHELY - BÉKÉS LAJOS: Adalékok a szabolcsi szénbányászat történetéhez

apátság 1015-ben kelt alapító levele szerint a monostornak adományozott iparosok listáján 20 vasbányászt - vasásót - is találunk. Sóbányát is említenek a kútfők. Haas Mihály megemlíti, hogy a megyei rendek 1777-ben sóbánya nyitását tervezték. A hosszúhetényi hegyben nyitandó sóbánya tervéről az uralkodót is értesítették. E bányászati ágazatok nem befolyásolták jelentősen sem a táj arczulatát, sem gazdasági életét. A döntő változást a szénbányászat kibontakozása jelentette. Magyarország XVIII. századi gazdasági életében a bányászat a legfontosabb ágazatok közé tartozott. E században Anglia után elsőként Magyarországon kísérelték meg a bányász-emelő gőzgép ipari alkalmazását. Ugyanakkor a bányaművelés javarészt hagyományos berendezéssel, manufakturális jelleggel történt. Selmecbányán a XVIII. században alapított bányászati akadémia a szakma európai hírű központja lett. A bányászat zömében még nemesfém bányászat volt. A kőszén fejtése és felhasználása Nyugat-Európához képest csak évszázados késéssel kezdődött. A hazai szénelőfordulásról az első adat 1714-ből való. Évtizedekkel később, 1759-ben nyitották meg az ország első szénbányáját Brennbergben. A Mecsekben a szénrétegek gyakran a felszínre érnek. Ezt kibúvásnak nevezik. Az ilyen kibúvások gyakran meggyulladtak. A szénelőfordulásokra régi dűlőnevek is utalnak. A „Lámpás"-nak nevezett völgyet és környékét a XVII-XVIII. században Szennyesnek, Szönnyesnek, Szenesnek nevezték. Az elnevezés az erózió és a szőlőművelés közben a felszínre került szénnel függhet össze. 1738-ban a Szennyesnek nevezett hegy (ma: Feketehegy) „tüzet dobált ki magából" (BABICS 1952. 8.). Kibúvás későbbi égéséről tesz említést a Bécsi Magyar Merkurius 1798. február 16-i száma: „A Péts mellett levő Metsek nevű hegy, a'mely valami három hónapig olyan vastag füstöt botsátott felfelé hogy a' nap' világát is meghomályosította... Végezetre számos utánnajárás után úgy nyilatkozott ki a' dolog, hogy tsak a' Pásztorok tüzétől vette volt a' tűz maga eredetét, a' mely a' hegy-gyomrában lévő kőszénbe belé kapván mind nagyobbá meg nagyobbá lett." A mecseki szénlelőhelyekről Kriffka Ferenc Xavér tett jelentést 1769-ben. A rossz közlekedési viszonyok, a kőszéntől való idegenkedés következtében a szén rendszeres, vállalkozásszerű kiaknázására ekkor még nem került sor. A szén szórványos ipari felhasználására a század végétől rendelkezünk adatokkal. A Vasason talált szenet pécsváradi kovácsok használták. Az első közfogyasztásra dolgozó bányát Vasason nyitotta meg közös vállalkozásban Decker Fülöp és Hasenhendel Simon. A vállalkozás rövid kezdet után csődbe jutott. 1803-ban került sor a pécsi, a szabolcsi és a somogyi szénmezők föltárására. Ezt követően a múlt század első évtizedeiben megindult a szénfejtés Pécs, Szabolcs és Somogy határában. 1807. május 19-2l-e között egy vegyes bizottság ülésezett a bányaművelés fejlesztésének további lehetőségéről. Az 1808-tól működő bányaigazgatóság szabályozta az ügyrendet: a térképkészítésre, a bányaművelés állapotának állandó nyilvántartására, a tervekre és bejárásokra, valamint az igazgató kötelességeire vonatkozólag. 1809-ben alapították a „Szén-Ássó, Tégla Tserép- és Mészégető Árendás Társaságot", amely 1820-ig működött. Fennállása során a rossz szállítási viszonyok miatt értékesítési gondokkal küzdött. Pécsnek ekkor még nem volt szenet igénylő üzeme, a polgárok pedig idegenkedve fogadták, nem fűtöttek vele, csupán a kovácsok és a lakatosok használták. Az értékesítési nehézségek miatt 1820-ban a társaság