Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Szemle - A török alóli felszabadulás a történeti irodalomban (BARISKA István)

német nyelven is napvilágot látott „Hungária eliberata, Budavár visszavétele és Magyarország felszabadítása a török uralom alól 1683-1718" címet viselő reprezentatív kötete. De egy sorba tehető a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kiadásában, Mollay Károly fordításában megjelent bilingvis Lotharingiai Károly-féle hadinapló-kiadással is. Természetesen a jubileum ösztönözte kiadványok felsorolásának azért még nincs vége. A Baranya Megyei Levéltár mellett külön ki kell emelnünk Budapest Főváros Levéltárát, mindenekelőtt Ságvári Ágnes korai felismerését, akinek ösztönzésére a hazai levétárak történetében is páratlan forrásfeltáró összefogásként jelentette meg a magyarországi török felszabadító háborúk európai és hazai levéltári forrásismertetőjét, a „Buda expugnata 1686, Europa et Hungária 1683-1718" címet viselő kétkötetes európai és egykötetes hazai forráskiadványt. A nemzetközi kötet kapcsán egy megjegyzés még ide kívánkozik. Szakály Ferenc azt írja a Buda visszafoglalásának emlékezetében, hogy a „felszabadító háborúk nemzetközi hátterének mindmáig nincs megfelelő magyar feldolgozása". Azt hiszem ezt a hiányt már pótolta R. Várkonyi Ágnes a „Buda expugnata 1686" nemzetközi kötet történeti bevezetőjében. Az évfordulóra megjelent, elsősorban ismeretterjesztő műveken kívül elsősorban a fent felsoroltakat kellett felidézni, hogy lássuk milyen előkelő és nagyságrendű kiadványozás közepette kellett a Baranya megyei kötetnek vállalnia feladatát. S ezt kitűnően megoldotta. Egy ilyen tanulmány- és forráskötet sok mindenre jó. Már maga a kínálat is lenyűgöző. A szerkesztő - nagyon bölcsen - nemcsak a nagyharsányi csata dokumentumaira koncentrált. Anyaggyűjtésében nemcsak az előzményekre vonatkozó forrásokat tárta fel, jól tudta ugyanis hogy a dél-dunántúli és a szerémségi hadiesemények csak az 1687- es esztendő legdöntőbb stratégiai célkitűzése: Belgrád visszahódításának szempontjából értékelhetők. Pedig erre csak 1688. szeptember 6-án került sor, pontosan két esztendővel azután, hogy a császáriak Buda visszavétele után a további akciók mellett döntöttek. Ez vezette a kötet két tanulmányának szerzőit, Nagy Lajost és Szita Lászlót is. Munkamegosztásukban Nagy Lajos végezte el az 1686. évi őszi, valamint az 1687-es nagyharsányi hadjárat elemzését, míg utóbbi az 1687. évi őszi erdélyi, valamint az 1688- as belgrádi, szlavóniai és boszniai hadjárat történetének összefoglalását végezte el. Tegyük hozzá, hogy a két tanulmány és a források igen jól egészítik ki egymást. Nyilván azért, mert mindkét dolgozat a válogatott forrásanyagot felhasználva revideálta a hadieseményeket, így a forrásokat megelőző elemzések az összefüggések megértését segítik elő. De hasznos ez a válogatás azért is, mert benne kibontakozik a felszabadító háborúk teljes eszközrendszere. így a harcnak nemcsak a fegyverekkel, hanem a diplomáciai eszközökkel folytatott szakasza is, mint Louis Hector de Villars márkinak, a francia udvar megbízottjának esete is jól példázza a háború történetének ezt az oldalát. A franciák ugyanis külön szerepet szántak Bajorországnak és Miksa Emánuel választófejedelemnek. A szerző - nem kevés joggal - hívja fel a figyelmet arra, hogy szerinte de Villars márki szította legfőképpen az ellentéteket Versaille és Bécs között a bajor választóért folyó harcban. Igaza van, hiszen őt még Croissy márki, francia külügyi államtitkár bízta meg azzal, hogy puhatolja ki Miksa Emánuel terveit és szándékait a nagyharsányi hadjárat