Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Szemle - A török alóli felszabadulás a történeti irodalomban (BARISKA István)

alatt. Számos más példa igazolja, hogy egy ekkora európai esemény csakis több oldalról megközelítve értelmezhető reálisan. De Miksa Emánuel szerepénél maradva a szerkesztő azt is elárulta, hogy milyen nehézségei akadtak a források szelektív kiemelésekor; felhívta ugyanis arra a figyelmet, hogy a bajor választó hadinaplójának a fenti problémakörre vonatkozó fejezeteit nem közölhette. Egyfelől azért, mert nem volt módja összevetni a bennefoglaltakat más forrásokkal, de nem segítette ebben az sem, hogy az osztrák és a francia történeti irodalom is tele van erre vonatkozóan egymásnak ellentmondó értelmezésekkel. Jól érzékelhető itt tehát az is, hogy már a válogatásnak is figyelemmel kell lenni ilyen közléshitelességi problémákra is. Pedig a válogatást és a szerkesztést egyéb rendkívüli nehézségek terhelték. Hogy valaki 17. századi hadtörténeti források közlésére vállalkozik, már maga is rendkívüli teljesítmény. Hogy ezek többsége német és francia nyelvű, sőt azzal is számolni kellett, hogy latin és német források közvetítették a törököt, mutatja, hogy milyen kritikai szellemben kellett a fordításokat is elvégezi. Ezek a kiadványok szükségszerűen sokkal többet hagynak el a válogatásból, mint amennyi a kötetekbe kerülhetett. De bizonyos arány tartás is erre kényszeríti a szerkesztőt, akinek nagy terjedelmű hadinaplók és parancskönyvek, szemlej egy zékek, levelek, szóbeli jelentésekről készült feljegyzések, korabeli nyomtatványok között kellett eligazodni. A források ráadásul csak úgy ontották a nehézségeket paleográfiai, lexikológiai és szakági-történe ti értelmezésükben egyaránt. De legalább ekkora figyelmet érdemel a különböző, 17. századi nevek írásának, átírásának egyesítése, a tulajdon- és személynevek, valamint a földrajzi nevek forrásbeli változatának azonosítása. Hogy ez mekkora tejesítményt követelt a fordítóktól, szerkesztőktől, szerzőktől, arra nézvést hadd hivatkozzunk arra, hogy a kiadvány személymutatója és bibliográfiai indexe közel 350 nevet tartalmaz, noha szükségszerűen ez nem is a teljes névanyag. Emellett több mint 250 földrajzi nevet, település, folyó- és gázlónevet gyűjtöttek ki a regiszterbe. A kötetben lévő neveknek persze ez is csak töredéke. Jelentős részüket a tanulmányok és a források jegyzetrovatában magyarázták meg, ha arra volt mód. A kéziratban 27 ívnyi forrásanyag fordítása is rendkívüli teljesítmény. Majdnem minden a fordítóktól függ. A helyes szövegértelmezésen, a 17. századi katonai nyelv adekvát megfelelőjének megtalálásán át, egészen a szöveg hitelének megteremtéséig. (E rendkívüli munka elvégzőinek névsora: Borsy Judit, Filákovity István, Fricsy Ádám, Gerner Éva, Dr. Horváth Kázmér, Jónás Frigyesné, Dr. Lakatos Ernő, Mézner Ferenc, Dr. Winfried Müller (München), Dr. Nagy Lajos, Dr. Gerhard Seewann (München), Dr. Szita László, Dr. Anton Tafferner (München), Dr. Franz Tauber (Bécs), Újvári András.) Személy szerint a kiadványban lévő sokműfajúság és sokféleség tetszik a legjobban. Külön kiemelném a Lotharingiai Károly-féle napló kiadását, ha még a hadjáratnak a részleteit is közölték itt és nem az egészet. De hát ez nyilvánvaló. Szita László azonban hangsúlyozta, hogy ehhez nem a Magyarországon őrzött, hanem a bécsi példányt használta. így nyilvánvaló a nagy eltérés a magyarországi változathoz képest még a nagyharsányi hadjáratra vonatkozóan is. De lenyűgöző a napló információs gazdagsága, a fővezér haditervkoncepciójának részletezése. Ez utóbbi az egész hódoltság és Erdély felszabadításának stratégiai elképzeléseit tartalmazza. De külön színt ad ennek a menet közben végrehajtott korrekciók sora. Élvezet olvasni, hogy a terv nem vált dogmává, a