Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Majdán János: Gazdasági kapcsolatok a Dráva mentén (1868-1918)

A sztárai rév esetében tetten érhető általános gondok közül első helyre kívánkozik a tulajdonosok, a bérlők és a használók érdekkülönbsége. A drávai kompok esetében kimutatható, hogy más volt a tulajdonos és más működtette a járműveket. Rövidebb-hosszabb időre bérelték a kompokat révészek 1867 után is. Ismeretes az 1890-es évek első három esztendejéből egy bevételi és kiadási táblázat, miszerint a sztárai kompon 300 forintot szedett be a bérlő az utasoktól és 114 forintot fordított a fenntartásra. A 186 forint tiszta jövedelemből fizette a 100 forint bérleti díjat, s a maradék 86 forintból kellett megélnie 3 évig a családjával együtt.

13 Nem véletlen, hogy a révészek megpróbáltak más módon pénzhez jutni, melyre jó alkalom volt az egyre jobban terjedő állat-csempészés. Korábban is volt csempészkedés a Dráva két partja között, de a dualista időszak századfordulóján ugrásszerűen megnőtt a sertéscsempészés. A nem hivatalos állatszállítás a korábban engedélyezett és gyors ütemben bővülő kereskedelmi kapcsolat illegális folytatása volt, melyhez hozzászoktak a kereskedők csakúgy, mint a gazdák. A Somogyban, Baranyában megvásárolt sovány sertéseket áthajtották a szlavóniai tölgyesekbe, néhány hónapos makkoltatás után pedig visszahozták Magyarországra eladni. A fővárosi, barcsi, pécsi hizlaldák képviselői vették meg a nagy falkákban visszahajtott állatokat. Ezt a kialakult gyakorlatot törte meg az 1890-es években kitört sertésvész, melynek felszámolására határzárlatot rendeltek el.

14 A hosszú évekig fenntartott zárlat csökkentette ugyan a vész dühöngését, de végérvényesen nem tudták a betegséget felszámolni. A szállítási tilalom ugyanakkor nagyon megcsappantotta a drávai kompok forgalmát, ahogyan a korabeli források fogalmazták: „mióta pedig Szlavóniából hasított körmű állatoknak Magyarországba való szállítása tilalom alatt van, az állatforgalom teljesen szünetel."

15 Ez ellen egyetlen megoldás volt: a kis bevételekkel rendelkező révészek az éjszaka leple alatt „feketén" fuvarozták át a kondákat Magyarországra. A tulajdonosok nem tudták növelni a kompok bérleti díját, mert a hivatalos adatok szerint nem nőtt, hanem csökkent a forgalom. A révészek feketén fuvaroztak, amit nem vallottak és nem vallhatták be. A folyóparti gazdák féltették a saját állatállományukat a fertőzött szlavónai sertésektől, illetve nem tudták hivatalosan eladni a sovány sertéseket a makkoltatóknak. A mindennapi életben ez azt jelentette, hogy a kompok tulajdonosai nem tudtak, a révészek a feketén szerzett bevételeikből nem mertek, a gazdák a veszély fennállta miatt nem akartak befektetni a drávai átkelő járművek fenntartásába és korszerűsítésébe. Az 1900-as évektől kezdve egyre rosszabbak lettek a