Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Mészáros Balázs-Tóth Péter: Baranya 18. század eleji leírása Bonbardi „Topographiájában"

ben, amellyel rosszakarói vádolták meg, Ince pápától engedélyt nyert a palást használatára - amit egyébként ritkán engedélyeztek az egyházban a püspököknek -; a kiváltság nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy vajon utódaira is érvényes-e ez a jog. - A másik püspök Vitéz János, más néven Janus Pannonius,

10 a messze földön ünnepelt költő, aki a veronai Guarino tanítványa volt Ferrarában és Korvin Mátyás király uralkodásának a kezdete táján élt. Ő rendelkezett úgy, hogy sírjára a következő hat soros verset véssék: „S hogy ne boruljon mély feledés rám néma síromban, Azt akarom, hogy e vers álljon a sírkövemen: Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei. Ezt a dicsőséget, ó, hagyd meg a holtnak, Irigység, Rosszakarat, kíméld hűlt porait legalább!" (Kálnoky László fordítása) Tanúságot tesz róla Lipsius

11 is a Janus Leruntiushoz írott levelében, ahol rögtön a levél elején ez a mondat ovasható: „Költőink közül Lotichiust szeretem, Janus Pannoniust becsülöm, Scaliger atyát pedig csodálom." III. Pécstől két mérföldnyi távolságra, dél-délkelet felé fekszik Siklós (másképpen Soklyós) mezőváros a valaha jól megerősített és a Dráva folyótól nem messze épült várával együtt, ahol - Bonfini tanúbizonysága szerint, lásd az 5. dekád 2. könyvét - Zsigmond királyt és császárt őrizték fél esztendőn keresztül mély börtönében, amelybe némely, vele szemben ellenséges indulattal viseltető nemes úr zárta be őt. A törökök őrjöngése következtében csaknem teljesen romokban hever. Jelenleg is megvan azonban a Szentháromságról címzett apátsága, amely valaha a benedekrendi atyáké volt. IV. Innét négy mérföldnyire kelet felé található Mohács, amelyet némelyek Anamantiának, vagy Amantiának neveznek: így például Lazius

12 is azt írja (lásd Reipublicae Romanae commentarii című munkájának 12. könyvében a 3. szakasz 7. fejezetét), hogy „a magyaroknak és királyuknak, Lajosnak a pusztulásáról nagyon is jól ismert Amantia". Mindez azonban, hogy őszintén megvalljam az igazat, nem úgy tűnik, hogy megfelelne a Theodosius-féle oklevélnek, amely szerint Amantia Vetusanum és Lusio között helyezkedik el; Lusio ugyanis azonos a dél felé eső Alta Ripával, vagyis „Ad statuas"-szal, amit legtöbben Kalocsának értelmeznek. Mohács mezőváros fekvését Istvánffy (lásd Históriájának 8. könyvét) a következő szavakkal írja le: „ez