Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Mészáros Balázs-Tóth Péter: Baranya 18. század eleji leírása Bonbardi „Topographiájában"

„BARANYA VÁRMEGYE" I. Baranya vármegye egészen a Tisza és a Duna egymásba folyásáig terjed, egyébként pedig szemben fekszik Tolna vármegyével. A manapság már jelentéktelen nevű Baranyán, vagyis Baranyaváron - amelytől a vármegye nevét kölcsönözte - kívül nevezetes püspöki és káptalani mezőváros, vagyis inkább város itt Pécs (Quinque-Ecclesiae), amelynek jelenleg főpapja és a régi királyoknak az ezen hely püspökei számára kiadott kiváltságleveléből következően egyszersmind a vármegye örökös főispánja is nagyméltóságú Neszelroth gróf úr.

6 II. Az említett várost pedig a magyarok Pécsnek, a németek Fünff-Kirchennek nevezik, míg latinul - amint mondottuk - QuinqueEcclesiae a neve: vagy azon öt egyház után - ahogyan általánosan hiszik -, amelyeket a szomszédságában építettek, vagy pedig - ahogyan az szerzőknek inkább kedvére való - azért, mert egykor Szent István király mint ötödik helyen alapított itt püspöki székhelyet. Budától délre van, 16 magyar mérföld távolságra, Székesfehérvártól pedig kelet felé, 14 mérföldnyire; egyébként a szélesség 46. fokán és 8. percén s a hosszúság 43. fokán és 16. percén. A Duna és a Dráva között, csaknem középen fekszik, a Mecsek (Mersecus) nevű hegy lábainál, egy módfelett termékeny és leginkább a szőlővel borított dombocskák miatt kies területen, amely dombok mindenfelé meg-megszakítják a síkságot; egyébként ez a síkság is nevezetes termésének mind bőségéről, mind pedig kiválóságáról. Hogy mekkora becsülete volt valaha e városnak, mielőtt még az 1543. esztendő táján a törököktől végpusztulást nem szenvedett, mutatja ez az általánosan ismert szólásmondás: „németnek Bécs, magyarnak Pécs". Nem hiányoznak azok sem, akik állítják, hogy maga Szolimán adományozta kies volta miatt neki a „földi paradicsom" nevet, amidőn egy közismert énekben kifejezte a város iránt való szeretetét. Nem szabad itt hallgatással elmellőzni azt az igen nevezetes gimnáziumot sem, amelyet, mint egyetemet I. Lajos király alapított és a pápa is megerősített az 1364. esztendőben, amint bizonyítja az a bulla, amelyet a másutt már említett kéziratok között őriznek; az iskola az „általános tanulmányi" nevet azonban alig Korvin Mátyás koráig tartotta meg, jóllehet tovább is virágzott. A város fölött, a hegy egyik nyúlványán állott az - akár a hely fekvését, akár a mesterséges erődítést tekintjük - inkább díszes, mint erős vár: azért tudniillik, mert a városhoz hasonlóan régi fal övezte ugyan és volt néhány bástyája is, ámde a fölötte magasodó helyről könnyűszer-