Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Mészáros Balázs-Tóth Péter: Baranya 18. század eleji leírása Bonbardi „Topographiájában"

rel ostrom alá lehetett venni. Úgy látszik, a mieinktől szenvedte el végső romlását: az 1664. esztendőben ugyanis, amidőn elragadták a pogányoktól, tűzzel teljesen elemésztették. S úgy tűnt, nem szabadul meg egyhamar abból a rettenetes veszedelemből, amelyet a pogányok megújult zsarnoksága jelentett neki, míg végre Lipót császár uralkodása alatt, az 1686. esztendőben visszafoglalták, mégpedig jelentősebb erőszak nélkül. Ennek köszönhető tehát, hogy jelenleg is áll néhány szép egyházi épület benne, mindenekelőtt pedig a főszékesegyház, amelyet négy torony ékesít s amely könnyen lehet, hogy az egész Magyarország legnagyobb temploma. Benne található Péternek, Magyarország királyának, e bazilika alapítójának a sírhelye: azt tartja a szóbeszéd, hogy ő valamennyi időt pihenéssel is eltöltött itt. Szinte a város minden egyes kapuja mellett - mintegy ezek védelme alá helyezve - megtalálható egy-egy szerzetesrendnek a gyülekezete: az úgynevezett budai kapunál tudniillik a Szent Pál első remete rendjéből való atyáké, a siklósi kapunál a kapucinus atyáké, a szigetvári kapunál a ferences rendbéli atyáké; s mindezekhez járul még a főtér irányában a prédikáló atyák rendháza, valamint a jezsuita atyáké, akik a legáhitatosabb főpaptól, Szécsényi Györgytől nyertek állandó székhelyet a város központjában a Krisztus utáni 1694. esztendő táján; s végezetül az ágostonos atyáké, akik az alsóvárosban, a budai kapu környékén telepedtek meg, ott, ahol a látogatók nem kis csodálatára a kőszikla tövéből egy folyó fakad, amely nem nagy távolság megtétele után hatalmasan megduzzadva két malmot is hajt. Egyébiránt úgy látszik, hogy a város hírnevét legelsősorban a püspöki egyházmegyének kell tulajdonítani, amely Baranya és Valkó vármegyék mellett Tolna vármegyét is magába foglalja. Közismerten azt tartják, hogy püspökei közül Szent Mór volt az első: a már idézett szerzőnk azonban azt bizonyítja, hogy Szent István király káplánja, Bonipert volt az első püspök,

7 mivel hogy Szent Imre már idősebb - 20 esztendős - volt akkor, amikor Szent Mórt, mint a Szent Márton kolostorban élő szerzetest csókkal illette, amint azt Surius

8 mondja. Nyilvánvaló tény pedig, hogy Szent Imre 1007-ben született, míg e püspökséget Szent István király az 1009. esztendőben alapította, ahogyan az kitűnik az Inchoffernél

9 közölt alapítólevélből: egyébként ebben az oklevélben is Bonipertet mondják az első püspöknek. Utódai közül Szent Mór mellett két olyat találunk, akiket hírnevük ajánlása alapján a többiek elé kell helyezni. Az egyikük neve Kalán (Calarius), aki az 1214. esztendőben, miután ártatlannak nyilvánították abban a súlyos vétek-