Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Mészáros Balázs-Tóth Péter: Baranya 18. század eleji leírása Bonbardi „Topographiájában"

MÉSZÁROS BALÁZS - TÓTH PÉTER BARANYA 18. SZÁZADELEJI LEÍRÁSA BONBARDITOPOGRAPHIÁJÁBAN A XVI-XVIII. században megjelent, Magyarországot ismertető chórographiai művek nem kevés kiaknázatlan értéket kínálnak a mai helytörténeti kutatás számára is.

1 Magyarország termékenysége, természeti kincsekben való gazdagsága, történelme és népe régóta magára vonta a más, az „egzotikus" iránt fogékony nyugat figyelmét. Az itt tartózkodó vagy az országon átutazó követek beszámolói bizton számíthattak közérdeklődésre. Gyakran használták ki az alkalmat az itt állomásozó külföldi katonaság műveltebb tisztjei is, hogy megismerjék és leírják az ország különlegességeit. Sok természettudós és szakember pedig kifejezetten tapasztalatszerzés céljából kereste fel az európai nemesfém-termelésben kiemelkedő szerepet játszó magyarországi bányavárosokat. Különösen megnőtt az akkor formálódó európai közvélemény Magyarország iránti érdeklődése a török elleni háborúk idején. Ez az érdeklődés a külföldi kiadványok alig áttekinthető tömegét hívta életre. E munkák szerzői azonban legtöbbször másodkézből, illetve korábban megjelent művekből szedegették össze értesüléseiket, csak viszonylag kevesen támaszkodhattak személyes tapasztalataikra és élményeikre is. Természetes, hogy a legtöbb valóban forrásértékű közvetlen információval az országot és népét, természeti, társadalmi és gazdasági viszonyait belülről ismerő hazai szerzők munkái szolgálnak. Ezek sorát Oláh Miklósnak 1536-ban írott - a XVI. századi humanista próbálkozások közül kiemelkedő - Hungáriája nyitotta meg. Szembetűnő, hogy a XVI. század közepétől a XVII. század utolsó évtizedéig elsősorban az erdélyi és felvidéki evangélikus értelmiségiek vállalkoztak Magyarország leírására, szerepüket azonban a XVIII. század fordulójától szinte egycsapásra a jezsuita tudósok vették át. A jelenség megértéséhez abból kell kiindulnunk, hogy a török fokozatos kiszorításával az erőviszonyoknak a Habsburgok javára történő eltolódása Magyarországon is egyre erőteljesebb katolikus expanziót vont maga után. Egyre jelentősebb szerephez jutottak a szerzetesrendek, s közöttük is elsősorban a jezsuiták. A kormányzatnak, a földbirtokos nemességnek, de a polgárságnak is, s nem utolsósorban a régi \