Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Mészáros Balázs-Tóth Péter: Baranya 18. század eleji leírása Bonbardi „Topographiájában"

egyházi szervezet minél gyorsabb helyreállítására törekvő klérusnak egyaránt fontos érdeke fűződött ahhoz, hogy az újjáépítésre váró ország politikai, földrajzi, gazdasági és történeti vonatkozású adatainak együttes, rendszeres feltárása révén az adottságokkal minél sokoldalúbban tisztába jöjjön. Ezek az adottságok az észak-nyugati peremvidéken sem voltak kellően ismertek, de a nemrég visszakerült nagy központi és déli területeket szinte újonnan fel kellett fedezni. Megbízható információkat és saját szempontjainak maradéktalan érvényesítését mind az állam, mind a katolikus egyház ideológiailag is legképzettebb, fegyelmezett élcsapatától, a jezsuita rendtől várhatta, amely a katolikus tudományosság és művelődés terén ekkor már vezető szerepet játszott. A jezsuiták tudományos munkássága szorosan kapcsolódott az oktatónevelő munkához, amely a rend tevékenységének középpontjában állt. Másokat megelőzve építették ki iskoláik és nevelőintézeteik széles hálózatát. A katolikus középoktatást nagyrészt, a felsőoktatást pedig szinte teljesen ők tartották kézben. (Legnagyobb és legjelentősebb oktatási intézményük a nagyszombati egyetem volt.) A korszak legkiemelkedőbb hazai jezsuita tudósa a dunántúli származású Hevenesi Gábor - a bécsi Pázmáneum rektora, majd rendtartományi főnök - volt. 1689-ben Bécsben jelent meg az általa kiadott „Atlas Parvus Hungáriáé", amely azon kívül, hogy Magyarország első atlasza volt, belső értékeit tekintve is különös figyelmet érdemel. Azonos évben jelent meg Nagyszombatban Szent-Iványi Márton „Általános földrajzi értekezés a szigetekről, barlangokról, üregekről, hegyekről, szakadékokról és a föld csodálatra méltó hasadékairól; a föld egyes helyeinek sajátosságairól; Magyarország szent koronájának chorográfiai, politikai és történeti ismertetése" című munkája. 1702-ben készült el „Magyarország híresebb városainak és mezővárosainak topográfiája", amely Szerdahelyi Gábor neve alatt több kiadásban is megjelent. A következő két említésre érdemes geográfiai mű szerzője Csiba István volt. Az első, az ország „csodálatra méltó vizeiről" szóló munka 1713-ban jelent meg Nagyszombatban. Egy évvel később ugyanott adták ki a hegyekről, illetve a hegyekben bányászható különféle ásványokról írott művét is. Mindkét munkára jellemző, hogy a leíró részek mellett jelentős súlyt kaptak az elméleti fejtegetések. Ezek kérdés-felelet formában való feldolgozása arra mutat, hogy tulajdonképpen - ha nem is a mai értelemben véve - tankönyvül szolgáltak, akárcsak más disszertációk, promóciós kiadványok is, amelyek a hallgatók egy-egy csoportjának baccalaureatusi vagy doktori avatása alkalmából rendszerint a tanárok