Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)
Baranya falvainak népmozgalma 1960-1980 között - Mechanikus népmozgalom
2. Az elvándorlást ösztönző tényezők (szintén a jelentőségük szerinti sorrendben) a következő/e: a) A munkalehetőség hiánya Elsősorban az apró- és törpefalvak gondját jelenti, különösen az utóbbiakét, abol egy-két kivételtől eltekintve a munkaalkalom teljes hiányáról van szó. E falutípusok egyoldalúan agrár jellege az oka annak, hogy ipari munkaalkalommal és a munkahelyek, valamint a szakmák közötti választási lehetőséggel nem szolgálhatnak. Baranyában is, mint általában az országban, a falusi ipar gyors fejlődésének korszaka az 1960-1970 közötti időszak. 1970 óta olyan mértékű a visszaesés, hogy ma az iparteleppel rendelkező községek száma sokkal kisebb, mint 1960-ban volt. Az a tény, hogy Baranya a legkevésbé iparosodott faluhálózattal rendelkező három megye (Győr-Sopron, Baranya, Csongrád) között van, településhálózati sajátosságával és iparának szerkezetével, valamint Pécsre és Komlóra koncentrált jellegével függ össze. A megye 291 településéből 79 tanácsi székhely és 212 társközség. A 79 centrumközség közül 1960-ban még 39, 1980-ban már csak 31 rendelkezett iparteleppel. A társközségek viszonylatában az iparteleppel rendelkező községek aránya sokkal kisebb'. A 212 társközségből 1960-ban is mindössze 23-ban volt ipartelep, és számuk 1980-ra 9-re zsugorodott. Ilyen körülmények között a társközségek lakóinak többsége ingázni kényszerül lakó- és munkahelye között, ami a mostoha közlekedési viszony miatt fárasztó és időigényes, nagy terhet ró az egyénre, s kiváltja benne az elköltözés vágyát. Gyakran, különösen a városi munkaihely esetében, nem is a munkahelyére költözik, csupán közelebb igyekszik letelepedni, hogy a bejárást megkönnyítse. A vándormozgalom mozgatórugóit vizsgáló felmérésünk eredményeit más oldalról támasztja alá és egészíti ki a Dunántúli Tudományos Intézet és a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Marxizmus—Leninizmus Intézete által közösen, szintén a baranyai falvakban végzett ingázás-kutatás, melynek eredményei közül csak az ide vonatkozóakat emeljük ki. Ezek szerint: - a napi eljárók döntő többségét (a megkérdezettek 51"o-át) a megfelelő munkalehetőség hiánya készteti az eljárásra, s csak kisebb részük (29%-uk) választja anyagi megfontolásokból ezt az életformát; - a közlekedési viszonyok nem kielégítő színvonala miatt az ingázási idő a városokba eljáró többség számára - hosszabb, mint a szakirodalomban elfogadhatónak tartott max. 1,5 óra (a megyeszékhelyre történő ingázás esetében 2,03 órát, más városba 2,25 órát és községbe 1,27 órát vesz igénybe naponta a munkahelyre történő eljárás és a hazajutás); — az ingázó réteg műveltsége, iskolázottsági szintje alacsony, elsősorban fizikai munkát végző emberekről van szó. A kvalifikáltabb szakmunkások a kultúra, a szolgáltatás és az egészségügy felé orientálódnak jelentősebb mértékben; — a megkérdezettek számára az eljárás csak magas időigénye miatt jelent problémát. 7 b) Ellátási hiányosságok A kérdőívekből úgy tűnik, hogy az ellátás hiányosságaiból fakadó nehézségeket könnyebben áthidalják, illetve jobban tolerálják az emberek, mint a munkával kapcsolatosakat. Pedig az apró- és törpefalvaik ellátottsági mutatói megdöbbentően rosszak. Az, hogy a falu lakói az elvándorlást ösztönző tényezők között a második helyre sorolják az ellátási hiányosságokat, valószínű ingázó életmódjukkal
