Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)

Baranya falvainak népmozgalma 1960-1980 között - Mechanikus népmozgalom

függ össze, mely egyrészt lehetővé teszi, hogy a nagyobb és jobban ellátott település szolgáltatásalt igénybe vegyék, s ezzel hiányérzetüket csökkentsék, másrészt olyan kétlaki életformára kényszeríti őket, mely megfosztja őket a szabadidőtől, s vele együtt egy sor szükséglettől, ami ha félszínre kerülhetne, éppen kielégíthetetlensége miatt nagy feszültséget keltene bennük. De nagyrészük el sem jut idáig, csak a sorsa nehézségét érzi, s az azt kiváltó elsődleges ok helyett a helyi munkalehetőség hiányát teszi felelőssé érte. c) A betelepülő cigányok lassú beilleszkedése A cigánytelepek felszámolása és lakóiknak a falvakban történő letelepítése a közelmúlt nagy eseménye, ami életükben nagyon nagy változást jelent, melynek megszokásához, elfogadásához időre, s a befogadó falvak lakóinak megértésére, segítő szándékára van szükség. A helyzet ma még igen változó. Mindkettő — a betelepített cigányok és az őket fogadó falu lakói - oldalán is jó és rossz példák egyaránt vannak, mégis az a tény, hogy az elvándorlást ösztönző tényezők rangsorában a harmadik helyen szerepelnek a beilleszkedési gondok, azt bizonyítja, hogy a falvak jelentős részében súlyos konfliktusokat okoznak. A községek egy részében néhány cigánycsalád igen régóta él. Már a szülők, a nagyszülők is itt születtek. , Az ilyen családokat, mint a beilleszkedés pozitív példáit, a kérdőívek gyakran kiemelik, ami szintén azt bizonyítja, hogy a beilleszkedés roppant időigényes folyamat. Például: Marócsa krónikaírója szerint: „a régi cigánylakosságot, akik a századforduló táján telepedtek le, befogadta a község. Az új betelepülők nem tudnak szakítani régi életmódjukkal. Csavarognak, alkalmilag dolgoznak, dögöt is esznek". A cigányság szemlélet- és életmódváltását megkönnyíti az, ha kisebb csoportokban, a faluban szétszóródva telepednek le. A falu szélén épített cigánysorok, kolóniák nem segítik a beilleszkedésüket. Továbbra is zárt világban élnek, megtartva a telepi szokásokat, ezzel megakadályozva azok kiemelkedését is, akik szeretnének. A siklósi járásban, ahol a legnagyobb a cigánylakosság aránya, 23 község jelzett 25%-on felüli arányt. E 23 község vándormozgalmát összehasonlítva a többiével, a migráció erősségét illetően nem tapasztalható számottevő különbség. Az egész járásban 29 község migrációja volt az átlagosnál számottevően erősebb. Ezek között 10 olyan szerepel, ahol a cigányok aránya magas. így nem reális az a feltevés, hogy az erőteljes községi vándormozgalom a cigánylakosság nagy vándorlási kedvével függ össze. Az viszont tény, hogy a 23 község nagy részében a vándorlási különbözet az átlagnál lényegesen nagyobb negatívumot mutat, öszszevetve a kérdőívek alapján a beilleszkedési tapasztalatokat a vándorlási különbözettel, megállapítható, hogy azokban a falvakban, ahol nagy a cigánylakosság aránya, a vándorlási különbözet igen érzékenyen reagál a beilleszkedés folyamatára. Azokban a falvakban, ahol a beilleszkedési folyamat aránylag zökkenőmentesen megy végbe, mert a falu őslakossága nem viseltetik ellenségesen velük szemben, és a cigány telepesek is igyekeznek életmódjukat a falu elvárása szerint alakítani, ott az átlagosnál alacsonyabb az elvándorlási többlet. Nézzünk néhány példát arra, hogy a falu lakosságának megítélése szerint hol tart ma, s mi jellemzi a beilleszkedést? A falvak egy részében egészen, vagy majdnem egészen beilleszkedtek, részben saját vágyuktól, részben a falu segítő elvárásától hajtva. Hegyszenfmárfon : „betelepülésüket megértéssel, segítőkészséggel fogadta a falu". Ezt az odafigyelő segítőkészséget bizonyítja a következő mondat: ,,a 40 éven felüliek foglalkoztatása nem megoldott". 6 B. KRÖNIKAÍRAS 81